Kedvenc zenekar a hazaiak közül! Még évekkel ezelőtt szerettem bele a dalszövegeikbe, azóta hallgatom őket, egyszer volt szerencsém koncertjükre is eljutni az A38 ba és egyszerűen... A szövegeik néha provokatívak, de főként művésziek és sokatmondóak, többnyire társadalomkritikák, de személyes érzések és néha szerelmek, nénik , reggelik taglalói :D A zenei stílusukat tekintve is szeretem őket, mert punk, softcorepunk zenekar és Szalay Csongor a legjobb szinkronszínész. Inspirálnak, elgondolkodtatnak, megihletnek, segítenek, feldobnak..... minden élethelyzetre megtalálom a megfelelő dalt az albumaikon. 
Jövő héten tervezek írni egy cikket a punkokról és ami meglepő lesz....!dandandaaaan! riportt fogokkészíteni emberekkel, hogy legyen hozzá anyagom és ne csak az én véleményemet halljátok:)
Addigis itt vannak a kedvenc dalszövegeim: (bár az összes a kedvencem, de egyelőre ez van)  
2-
Föl-alá járkálsz éjjel-nappal, 
Inkább állj mögém, de sorszámot is tépj! 
Most végre indulhatnál tiszta lappal, 
nem kell hozzá más csak: 
Lépj kettőt hátra nézd a
földet, 
Nekem ez is elég, és ezt komolyan
gondolom, 
Add nekem, ami nem a Tiéd, én elteszem, 
De itt is hagyhatom, 
Nézz vissza, ha messze jársz, 
Rajzolj pontot pont a vonal fölé, 
Nem kapsz meg mindent, amíg másnak van 
még olyan, ami csak az övé! 
Nem csináltál semmi rosszat 
Ki kérte, hogy bocsánatot kérj 
Tényleg nem ez az, ami engem bosszant 
Csak annyit szeretnék, hogy: 
Lépj kettőt hátra nézd a földet, 
Nekem ez is elég, és ezt komolyan gondolom, 
Add nekem, ami nem a Tiéd, én elteszem, 
De itt is hagyhatom, 
Nézz vissza, ha messze jársz, 
Rajzolj pontot pont a vonal fölé, 
Nem kapsz meg mindent, amíg másnak van 
még olyan, ami csak az övé! 
Lépj kettőt hátra nézd a földet, 
Nekem ez is elég, és ezt komolyan gondolom, 
Add nekem, ami nem a Tiéd, én elteszem, 
De itt is hagyhatom, 
Nézz vissza, ha messze jársz, 
Rajzolj pontot pont a vonal fölé, 
Nem kapsz meg mindent, amíg másnak van 
még olyan, ami csak az övé!
Ahogy tetszik:
Felkapaszkodsz, vagy ott maradsz alul? 
Mész meggondolatlanul 
Nem baj, az ember a hibáiból tanul 
De te miért keresed a bajt? 
Én nem tudom, mi hajt 
Aki túl gyors, az az árokban végzi majd 
Mindegy, legyen úgy, ahogy neked tetszik 
A pengét is tűzben edzik 
Majd megégeted magad 
De te csak nem kezdesz sírni 
Minden éjjel egyre hosszabb 
És napról napra egyre rosszabb 
A heg úgyis megmarad 
Ha viszket, ki kell bírni 
Állj már meg, nem hallod ezt a hangot? 
Húzzák a vészharangot 
De ez nem a legalja, nem tartunk
még ott 
Éreznéd, ha az én helyemben lennél 
Hogy lejjebb is van ennél 
A rossz emlék örökre bennem él 
Mindegy, legyen úgy, ahogy neked tetszik 
A pengét is tűzben edzik 
Majd megégeted magad 
De te csak nem kezdesz sírni 
Minden éjjel egyre hosszabb 
És napról napra egyre rosszabb 
A heg úgyis megmarad 
Ha viszket, ki kell bírni
Apokalipszis:
Mi van, ha reggel új tudatra ébredsz? 
Ha feje tetejére állt az egész világ? 
Talán szembeköpöd majd az eddigi éned 
Talán áldozat vagy, vagy talán pont a te hibád 
Te is vékony jégen jársz, vakon ütöd a forró vasat 
A saját elméd játszik veled, az ész megbomlik, a
tudat hasad 
Cél nélkül teszed a dolgod, mint egy szolga, vagy
egy gép 
Mintha pont az hiányozna, amit úgy hívunk,
"jövőkép" 
Mi van, ha reggel új tudatra ébredsz? 
Ha amit eddig építettél, összedől? 
Értelmét veszti lassan minden 
Talán semmid sem marad, és kezdheted elölről 
Te is vékony jégen jársz, vagy épp egy fűszálba
kapaszkodsz 
A szakadék alattad tátong, és te még most is csak
panaszkodsz 
A szerencséd elpártolt, kétszer nem dobhatsz
hatost 
Az utolsó csepp hullik - apokalipszis most! 
Minden a darabjaira hullik 
Mindenki rohan az eszét vesztve 
Mint egy őrült - én ezt hajtogattam 
A legelejétől kezdve 
Lassan nem értjük egymás szavát 
Mintha más nyelvet beszélnénk 
Úgy tapossuk egymást 
Mintha nem mind ugyanitt élnénk 
Minden a darabjaira hullik 
Mindenki rohan az eszét vesztve 
Mint egy őrült - én ezt hajtogattam 
A legelejétől kezdve 
Lassan nem értjük egymás szavát 
Mintha más nyelvet beszélnénk 
Úgy tapossuk egymást 
Mintha nem mind ugyanitt élnénk 
Mintha nem mind ugyanitt élnénk(Apokalipszis
most!) 
Mintha nem mind ugyanitt élnénk!
El se kezd:
El se kezdd - még egy szó, és
esküszöm, falnak megyek 
Hiába kérsz arra, hogy nyugodt
legyek 
Olyan össze-vissza beszélsz, mintha felolvasnál
egy scrabble-táblát 
De rajtad még egy ötéves is átlát 
Ezt most hagyd abba, ha kérhetem 
Én inkább élem az életem 
Ne hidd, hogy én nem küzdök magammal napról napra 
Nekem talán még van mentségem 
De ilyen barátra nincs szükségem 
Pont nem vagyok kíváncsi egy
újabb faszkalapra 
Hagyjuk már - szánalmas, nézd meg magad 
Az igazán gyáva a végsőkig tagad 
Nem mondtál még semmi olyat, ami tényleg meghatott 
Hogy kezet csókolok, azt várhatod 
Ezt most hagyd abba, ha kérhetem 
Én inkább élem az életem 
Ne hidd, hogy én nem küzdök magammal napról napra 
Nekem talán még van mentségem 
De ilyen barátra nincs szükségem 
Pont nem vagyok kíváncsi egy újabb faszkalapra 
Ezt most hagyd abba, ha kérhetem 
Én inkább élem az életem 
Ne hidd, hogy én nem küzdök magammal napról napra 
Nekem talán még van mentségem 
De ilyen barátra nincs szükségem 
Pont nem vagyok kíváncsi egy újabb faszkalapra
Mindenki:
Hol van a vészfék? 
Mert valamibe kapaszkodni kell. 
Tőled nem kell a részvét, 
Ne játssz tovább, tudom úgysem érdekel. 
Elvesztek az álmok, a mesék, 
Térden csúszva, hol a büszkeség? 
Négykézláb a földön kúszva, ne mondd, hogy
semmiség! 
Én a szemem most inkább lehunynám, 
Hadd csapjon felettem át a hullám. 
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a parton! 
De addig mindenki hagyjon békén, 
Mert nem vagyunk még a végén. 
Hátra van még a nagyja, 
Amúgy is mindenki bekaphatja! 
Hát ezt akartad! 
Tudom, hogy fáj, de nem kell, hogy így legyen. 
Mély a seb és te elkapartad, 
Jön az ár és te hagyod, hadd vigyen! 
Elvesztek az álmok, a mesék, 
Térden csúszva, hol a büszkeség? 
Élve vagy fuldokolva, túl nagy a a különbség! 
Én a szemem most inkább lehunynám, 
Hadd csapjon felettem át a hullám. 
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a
parton! 
De addig mindenki hagyjon békén, 
Mert nem vagyunk még a végén. 
Hátra van még a nagyja, 
Amúgy is mindenki bekaphatja! 
Én a szemem most inkább lehunynám, 
Hadd csapjon felettem át a hullám. 
A levegőt visszatartom, magamhoz térek majd a
parton! 
De addig mindenki hagyjon békén, 
Mert nem vagyunk még a végén. 
Hátra van még a nagyja, 
Amúgy is mindenki bekaphatja!
Nincsen mindenrendben: Remek a részidő,
futod a köröket, ha így megy, rekordok dőlnek 
Talán tévedek, de végül a saját nagyravágyásod öl
meg 
Büszke vagy rá, hogy nem vagy annyira rosszul
eleresztve 
Pedig egy szalmaszálat sem raktál keresztbe 
Talán nincsen minden rendben 
Talán nem dőlnék még hátra 
Van, amit úgysem tudsz kijátszani 
Mert mindennek van ára 
Talán te sem szopnál annyit 
Hogyha hagynál teret másnak 
Tudod, nem csak Te élsz a földön 
Ezt vedd jótanácsnak 
Rúgj hátba, érezzem, hogy itt vagy 
Mielőtt a hited sarkonfordul és végleg itthagy 
Mosolygok, ha úgy akarod, a falnak szegezve 
Egy szánalmasnak örömet szerezve 
Bárkivel, csak veled ne 
Talán nincsen minden rendben 
Talán nem dőlnék még hátra 
Van, amit úgysem tudsz kijátszani 
Mert mindennek van ára 
Talán te sem szopnál annyit 
Hogyha hagynál teret másnak 
Tudod, nem csak Te élsz a földön 
Ezt vedd jótanácsnak.
Senki más: 
Csak az óra ketyeg, magam vagyok, nincs itt
senki más 
Egy helyben ülök, nézem a falat, igazán remek
kilátás 
Mintha szólna valaki, egy hangot hallok, egy apró
kis nesz rögtön megzavar 
Most megáll az agyam egy percre, semmi se történt,
nincsami felkavar 
Elég volt, ne kezdjük
elölről 
Ez az én életem, szállj ki a fejemből 
Csak a hangod hallom, nem bírom tovább 
Miért most, miért én, mért nem hagysz 
Békén engem egy percre legalább? 
Néha még önmagamat is nehéz elviselnem 
Hadd kapjak pár percet anélkül, hogy téged is el
kelljen 
Szép volt az az üres fal, ki kérte, hogy az
ördögöt ráfesd? 
Az élet nem ilyen egyszerű, a lényeget mélyebben
keresd.
Vajon hallja valaki a hangom: 
Néha mindenki átnéz rajtam 
Mintha ellenem volna minden 
Azt hiszem, egymagam maradtam 
És már nincs visszaút innen 
Talán túl kicsi vagyok erre a földre 
Túl kevés önmagamban 
Hiába úszom szembe az árral 
Esélyem csak egy van 
Vajon hallja valaki a hangom? 
Valaki érti, hogy mit szeretnék? 
Talán mellém állsz, ha kell 
De vajon mennyi minden jöhet még 
Amihez úgyis kevés vagyok? 
Amihez úgyis kevés vagyok? 
Néha mélyen a szemedbe nézek 
Hátha a bánatomon ez enyhít 
De már szinte semmit se érzek 
Tudod, ez az egész nem ér ennyit 
Talán túl kicsi vagyok erre a földre 
Túl kevés önmagamban 
Hiába úszom szembe az árral 
Esélyem csak egy van 
Vajon hallja valaki a hangom? 
Valaki érti, hogy mit szeretnék? 
Talán mellém állsz, ha kell 
De vajon mennyi minden jöhet még 
Hajon hallja valaki a hangom? 
Valaki érti, hogy mit szeretnék? 
Talán mellém állsz, ha kell 
De vajon mennyi minden jöhet még 
Amihez úgyis kevés vagyok?