Felhőkatyvasz

Felhőatlasz:
(Megér egy külön bejegyzést.)
Ez egy nagyonhosszú, nagyonzavaros film! Több történetszál, mind más-más korból, ugyanazok a színészek, és minden valahogy összefügg.
Elég nehéz volt feldolgozni a filmet, mivel éjjel néztem, hajnalba nyúlóan, ami nagyon nem tett jót... De még így is sikerült megfognia! Olyan, mint a,már rég említett Hősök sorozat. A soksoksoksok történet egy egésszé áll össze a végére, de nagyon nehéz megtalálni az összefüggéseket. Először is meg kell említenem az ezt segítő és kicsit bonyolító vágómunkát, ami összeköti az egyes jeleneteket. Pl: egy jövőbeli lakásban kinyitnak egy ajtót és a másik fele már a múltban van- tökéletes átvezető! Az aláfestőzenék is jók voltak, a kameramozgás...nekem néhol nem tetszett, de ez személyes vélemény.
Maga a történet rendezett katyvasz, de nagyon változatos és folyamatosan pörög, ami igen fárasztó tekintve a hosszát. Egy percre sem hagyja nyugodni az agytekervényeinket, így ha valaki leül megnézni, ajánlom ne egyben nyelje le, hanem minimum két szünettel, hosszú szünettel! Érdemes megnézni mert egyszerűen jó. Annyira akar valamit mondani, és annyira nehéz kihámozni hogy az egyes jeleneteknek mi is lenne a tanító lényege... Azt hiszem nyugodtan nevezhetem absztrakt művészetnek, bár kinézetre annál picit több,mintegy értelmetlen krikszkraksz .
Nem hiszem, hogy tudom ennél  jobban jellemezni a filmet, beszéljen helyettem maga a képvilág, mivel érdemes megnézni még akkor is, ha már láttuk, mert nagyon változatos. Magába foglal szinte miden hollywoodban rágott műfajt és nem szúra el őket, ami már önmagában nagy szó!
10/? nemtudom osztályozni, mert a szempontokat összezavarta a film utóhatása.

Ghibli szerelem

Karácsonyi csokitúladagolásnak, némi pezsgőnek és a förtelmes tetőtéri melegnek köszönhetően napokig beszorultam  a szobámba..és társaság hiányában filmeket néztem. Sőt még társasággal is vasárnap! Ugyanis 2 barátom átjött és Ghibli alkotásokat néztünk, egy  finom ebéd és muffinsütésnyi szünettel.

Cihiro szellemországban:
Imádom.... dvd-n van meg, és, nem épp egy gyerekmese, de egyszerűen jó! A grafikája tipikus Hajao Miyazaki stílus, és a régi alkotásokkal szemben, ez egy remekmű a mozgásokat és színhasználatot tekintve. Látszik,  hogy nem a régi fóliás megoldással, hanem géppel készült- azt imádom, hogy a disney-flmeknél megszokott mozgást ötvözi az anime grafikájával és perspektíváival: Just Perfect!
A háttérzene, mint minden Ghibli alkotásnál, gyönyörű, jól illik a képanyaghoz.
Maga a történet nagyon izgalmas, a szeretetről, szerelemről, kétségbeesésről szól, a szereplőgárda változatos, nagyon kreatív. Az események pont úgy hullámzanak, hogy végig lekössék a figyelmünket, és mindig valami váratlan történik. A legjobb műfaji sajátosság, hogy korlátlan a karakter és történetfejlődés, a legváratlanabb és elképzelhetetlenebb dolgok is megtörténhetnek,mert egy hatalmas varázsvilágról beszélünk. Bár korhatáros, mert a kisebbek félhetnek az undorítóbb, durvább jelenetektől.
10/10 örök kedvenc, soha nem fogom megunni!

Totoro:
A világ legretardáltabb karaktergárdája, egy cuki hatalmas szürke erdőszellem és aranyos történések. Első generációs gyerekmese.Egyszerűen imádni való! Nem hiszem, hogy többet kell róla mondanom, bárki nézze meg, aki unatkozik, röhögni akar, vagy csak gyereknek lenni egy kicsit.
Nem értékelek, mert ez amolyan társaságtól cukros beszívást követelt, hogy nem tudok róla kimondott véleményt mondani. Csak VAN-film:D

A vándorló palota:
Szintén egy végtelen csodavilág, ahol bármi elképzelhető. A grafikája is szép, a karakterek mindegyike furcsa valamiért, egyszerűen irracionálisak a reakcióik bizonyos helyzetekben, de ezt annyival magyaráztam ,hogy Japánok...
A történet nagyon szép, nagyon dafuq, és elég sokat lehet röhögni bizonyos jeleneteken. Ez volt azon ritka pillanatok egyike, mikor kommunikáltam a tévével... Ez lehet , hogy csak azért történt meg mert hajnali 2 volt, de voltak kivetnivalóim az eseményekkel kapcsolatban. Ettől eltekintve.. Mégsem! Ezzel együtt hatalmas Flash volt, nagyon tetszett! Kellettek bele az érthetetlenül varázslatos elemek.
Szintén nem értékelek, mert még nem tudtam feldolgozni:D

Ponyo :3
Világaranyossága! Egy halacska, aki varázserővel bír, ember akar lenni, és barátság, és szerelem és ellentétek, és pici gyerekes akció a tengerrel. Nagyonédes, nagyoncuki..nagyonminden! Igazi gyerekeknek való mese, meg ilyen retardoknak mint én:D

Macskák királysága:
Ezt nem tudtam mire vélni:D
Nem vagyok rajongóa a cicáknak, allergiás vagyok rájuk, ezért is áll távol tőlem a film, de csak egy lépéssel. Ebben legalább volt logikus felépítés, és a karakteranyaga is igen korrekt volt. A grafikája egyszerű,és helyzethez igazodva nagyszerű.

További filmek a következő levegővételnél:X

   

Kriminális horrorlsztorirengeteg

Térjünk át a filmekre, friss élményeim alapján.

Sinister:
Nem volt valami vészes horror, fapofával ültem végig (ez lehet a gyógyszerek és a kimerültség miatt volt..). Hogy jót is mondjak róla: a Mumus- rengeteg horrorfilm visszatérő motívuma, de általában az ágy alatt tanyázó árnyékként emlegetjük, holott konkrét mitológiája van a rémalaknak. Aminek szerencsénkre a film alkotói utána is néztek rendesen, így hatalmasat dobva a gyerekriogató sablonsztorin.
Szépen hullámzott, jól volt vágva, a hangeffektek is jókor jöttek, teljes egészében egy jó film. Kevésbé kiszámítható cselekménysorozata van, mint az átlagnak, és ez nagyon tetszett benne. Mivel a Boogie man históriát ismertem egy régi kutatásomból, kellemes meglepetés volt, mikor tudott újat mutatni.
10/9 esetleg 10- fáradt voltam mikor néztem na...:P
Mindenkinek ajánlom!

Castle:
Igen sorozat... És annak is meglepően jó! A negyedik évadnál tartok és élvezetes a sorozat, a tévében bukkantam rá véletlenül, de még szerencse. Jó, tudom, hogy van egy olyan állításom, hogy a tömegcuccok 99.999999%-a szutyok és minőségen aluli romantikus-sablonos vacak, ez tény és való. De ki lehet kapni a kivételt, bár ez sem igazán sorolható abba a maradék 0,0001%-ba, ettől függetlenül nézhető. Az ilyen detektíves sorozatokkal általában két fő probléma van: az első, hogy elrugaszkodnak a valóságtól és túl művésziek akarnak lenni- ebbe a többség belebukik, de a Castle jót hozott ki belőle, mert úgy teszik izgalmassá a bűntényeket, hogy témákhoz kapcsolják őket (például, steampunk, haloween, 40es évek, ilyesmi); a másik problémájuk, hogy előre lehet tudni ki tette, mert nem elég bonyolult az ügy- a Castle esetében csak sejteni lehet, de biztosan tudni nem , mivel nem megrögzött pszichopatákat keresgélnek, hanem akkora ok-okozati láncolatban kutatnak, hogy azt még követni is elég nehéz lehet, nem hogy kitalálni! Az egyszerűen bonyolult ügyeket tetőzi a néző elől rejtett információk tömkelege, így meg kell dolgoztatni tekevényeinket, hogy kitaláljuk az indítékot.
Én a személyiségből szoktam következtetni a tettesre bármilyen krimit is nézek, és ha jók a színészek, általában be is jön a tippem. Fogadni is szoktak bátrabb ismerőseim velem, de nem sokszor nyernek, mert az egyértelmű következtetésektől elrugaszkodva is körbe kell járni egy-egy ügyet, hogy megtaláljuk a tettest (mintha nyomozó lennék:D, de nemigaz, csak kutattam már kriminálpszichológia témában). A lényeg: 10/7 a sorozat túl hooszúra nyújtja a háttérszálat, ezzel lehúzza a pontozását is.      

Régi animék,mert miért ne

A háttér:

Cowboy Beebop: 

Imádtam ezt az animét. Kétszer is végignéztem, annyira tetszett:) Régen még nem sablon-sztorik alapján dolgoztak a mangakák,, hanem ők alakították a saját történetüket. Nem volt olyan, hogy tipikus fajta 

anime. azok csak az ilyen remekművek után alakultak ki. 

Az alapsztori a csillagközi fejvadász cowboy- kit ne érdekelne egy ilyen jól komponált katyvasz! A főszereplő se semmi, a magányos farkas, aki valahogy mégis barátokra talál a mélyűrben, mindemellett titkon idióta, holott vérprofi a munkájában szerethető jófej karakter. Ráadásul gyönyörűen van felépítve a sztori, minden tiszteletem. A grafika tipikusan korabeli, de akkor ez volt a menő, aki meg látta aszerint még mindig az. mindenkinek ajánlom, kortól nemtől függetlenül 10/10

Trigun  : Szintén magányos fejvadász, szintén sivatagos már-már poszt-apokaliptikus jövőbeli környezet, ugyanolyan grafikával, de a történet telesen más, viszont ugyanúgy megéri a pénzét! Nagy a hasonlóság a két anime között, de ezt kori és stílusbeli sajátosságnak fogom fel. Ettől eltekintve ez is egy remekmű. A főhős ugyanolyan, mint a CB-nél, talán csak annyiban tér el, hogy még hülyébb, ráadásul nyilvánosan, beletojva az imázsa fenntartásába. Idegesítően szerethető karakter...

10/10 again! minden elfogultság nélkül.

Kritika- mit? miért? hogyan? + tényleges tartalom

Miért írok kritikákat, véleményeket, miért szólok bele dolgokba? Mert csak...Mert megtehetem:D
Meg mert jólesik. Én sajna tipikusan az az ember vagyok, akinek mindenről van véleménye, és néha még udvariasságból sem fojtom el, amiből adódtak már gondok.. De aki ismer az megszokta a "beszólásaimat"- amiket nem piszkálódásnak szánok, hanem tényeken, érveken, indokokon alapuló véleménynyilvánításnak. Nem tehetek róla, hogy van, aki megsértődik miattuk.
 Eredetileg ezt a blogot a könyvem népszerűsítésére kellett volna létrehoznom, sőt arra is szánom, viszont még nagy erőkkel a kiadó keresés stádiumában toporgok, ezért nem tudok mit felmutatni, valamint kissé el vagyok havazva tanulmányaimban és munkában egyaránt.. Írogatni fogok, rajzolgatni is -főleg ajándékokat, megrendeléseket ilyesmiket, de kell néha a kitérő, a mellépofázás, mint most a ficcekről szóló cikk, amit még mindig nem tudom miért írtam... De nem is a miértje a lényeg, hanem, hogy írjak nem? Mert erről szól a blog: pofázunk, véleményt fejtünk, az érintett delikvensek meg vagy megsértődnek vagy nem. Az írás a kreativitás és a szókincs Diva-ja (szórakozóhely errefelé)- ahol elengedhetjük az elménket, megihat egy italt vagy fejen pöröghet a parkett közepén. Kikapcsolva az értelmes funkciókat minden összpontosítás nélkül papírra/monitorra vetjük gondolatainkat és senkinek nem engedünk beleszólást a munkánkba.

De hogy legyen valami tartalma is a mai bejegyzésnek:
Elysium:
Sajnos elég rossz minőségben jutottam hozzá, de megtaláltam utána dvd-minőségben is, és meg kell, hogy mondjam, nem sokat változtatott rajta.
A történet lényege, hogy az elit hátrahagyja a földet és annak kevésbé gazdag nyomorult lakóit, és éli luxi kis életét egy lebegő gyűrűn az Elysiumon. Az emberiség kifejlesztette a minden betegséget gombnyomásra meggyógyító gépezetet, persze ebből egy darab sincs a földön így a lenti társadalom azért küzd, hogy feljusson és meggyógyíthassa magát, szeretteit etc.. És jön Max, akire gépeket szerelnek, hogy erős legyen, és segítsen nekik megváltani a világot, és robbanások, és öljük egymást és Machete orosz verziója, és még több robbanás, és futunk, és káosz, és figh, és BUUUM! ...... Najó, lehet, hogy kicsit túloztam, de este kilenckor 4nap nem alvás után nekem ilyen élmény volt fejfájással megspékelve nyomorogni a gép előtt a fotelben és bámulni az eszméletlenül villódzó képernyőt.
A történet maga elég tipikus, kiélezi a társadalmi rétegeket két csoportra bontva: a gazdag kiberagyú arisztokratákra és a földhözragadt(szó szerint) nyomornegyedekben élő szegényekre. Eddig egész korrekt, bár szerintem kicsit lapos.
Túl hirtelen indul be, mert az elején látjuk a "nyugis" mindennapjait a főhősnek, majd egyszer csak a képünkbe vágják a pörgést, ami eléggé zavaró tud lenni, pláne a kameramozgás miatt. Erre rátesz egy lapáttal a zavaró fény-árnyék ingadozás, ami egy idő után már villódzik és a kamera sem állványon/sínen mozog hanem kézben viszik, mintha mi is futnánk velük... Ez számomra elképzelhetetlen 3d-ben , mivel még így is elég kaotikus volt, és alig követhető. Nem is beszélve a sablon sztoriról- a hős megmenti a világot, de magát már nem tudja brühühü.. És minek raktak bele egy nőt? Minek raknak bele minden giccses akciófilmbe egy nőt? Csak útban vannak, elrontják az összképet, beleviszik a romantikát (hál isteneknek itt az nem volt), és amint benne van egy nő az akcióban, a férfi valahogy mindig megsebesül és vagy meghal... Nem vagyok hím-soviniszta vagy ilyesmi, de a női karakterek egy akciófilmen két hollywoodi karaktersablont követnek : az útban lévő nyálverő szexi csaj, aki miatt az esetek többségében mindenki meghal, vagy az ált főszerepben lévő "tökös" nő, aki mindenkit levág és szétlő és megmenti a világot, úgy hogy még a szemfestéke sem folyik le. Itt az első példát véltem felfedezni.
~kapcs, ajánlanám Szirmai Gergely erről szóló kritikáját: http://www.youtube.com/watch?v=4fTux-34gl8 ~
A színészi játékkal meg vagyok elégedve, bár picit túlzónak hatott itt-ott, de a főhős nem sérthetetlen és bemocskolja a kezét, ami pozitívum. Az animáció elsőrangú (bár a képminőség miatt ezt nem tudtam jól megnézni, a tailerben viszont jól látható a világ amit teremt a grafikus csapat- respekt), a kameraman pocsék munkát végzett, de... nincs de... sorry:P Nekem ez a film annyira se füle se farka lezáratlan és arcbamászó, hogy nem tudok róla sok jót mondani azon kívül hogy szép. Ha a történetben lett volna valami váratlan azon kívül, hogy random robbantgatnak embereket, azt mondom, egye fene korrekt, de így nem tudom felértékelni, azon kívül, hogy tényleg nagyon szép és látványos.  
10/4- ezt a 4 pontot a grafikus csapatnak köszönjétek!

Mára ennyi fért bele az időmbe, de sanszos, hogy este még lesz egy cikk, ha nem leszek hulla vaagy nem fogok épp dolgozni. 

Önnépszerűsítés, mert miért ne:D

Igyekszem nem csak magyarul írni ezentúl a nagyobb közönség érdekében, szóval előszöris:
itt találtok meg neten/ where you can find me on internet:
http://armindoyle.tumblr.com/
http://hakumariyuichi.deviantart.com/gallery/

A cikkeket is le fogom fordítani talán, de még nem biztos, minden eldől ha majd kapok levegőt a karácsonyi hajtásban.

Megint "beszóltam"- nyeljétek le! (ezt is..)

Gondolkoztam miről is írhatnék, nem jutottam sokra:P
Hó van, nem láttam ki reggel a tetőablakon,fura a fehérség...
miután kedden kresszvizsgáztam, fanartok sorát kell elkezdenem gyártani, így karácsonya elég sok a megrendelés. Valószínűleg ide is fel fogok tölteni a rajzokat, meg esetleg irományokat is. West (igen ő egy személy) kifog akadni, vagy mérges lesz rám emiatt, de fanficcet fogok neki írni:D Még sosem írtam ebben a műfajban, de kis utánajárást követően rájöttem a sajátosságaira.
Akkor írjunk a fanficcekről!

Van egy olyan érzésem, hogy néhány szorgos fanficcgyáros egóját a föld aláfogom tiporni,de nem kell aggódni, lesz pro is a kontra mellett(talán, ha jószívű vagyok)

Aki nem ismerné magát a fogalmat: a fanficc egy (ált anime,de lehet más is) karakterről/ekről írott kitalált történet, esetlegesen saját karakterekkel megspékelve, új környezetbe helyezve az eredeti művet , vagy teljesen átírni is az adott karaktert csak névlegesen beleilleszteni. Szóval nagyon kötetlen a műfaj, mind tartalmában, mint terjedelmében - ezért is szeretik annyian.
A  műfaj általam észrevett sajátosságai:
Először nézzük tartalmilag, mit találtam- legtöbbször valami love story, és azon belül a legelvetemültebb formák is megtalálhatók, a szadista pornótól kezdve a tömény rózsaszín nyáladzásig.
-Ez azért van, mert többnyire lányok írják.- De nem kötelező a szerelmi szál, lehet akár szomorú, dráma, akció, amit csak akarunk!
Fogalmazásában...hát az internetes átlag, amiket pl deviantArt kidob főoldalra... finoman szólva hagy még némi kívánnivalót maga után. De mivel vannak ismerőseim, akik szintén írnak, volt szerencsém megtapasztalni a fogalmazás "különösségének" (hú de vigyáznom kell, nehogy meglincseljenek) okait. Az első ilyen ok az, hogy az alkotók annyira beleélik magukat, hogy szinte nem is figyelnek oda az apróságokra, a stílusra, csak pörög a fejükben a film és esztelenül gépelik a szöveget, ami éppen eszükbe jut. -Na nem mintha én nem így kezdtem volna az első regényvázlatokat!:D- Ez még önmagában nem is lenne probléma, ha utólag korrigálnának-ami az esetek 79%ában elmarad. Ezek az alkotók befolyásolva vannak mások írásai által, az alapból sarkított, többnyire sablonos fogalmazású és történetű japán mangák által, ami ihletnek még elmegy, de ne kopírozzanak! Természetesen van ,aki maga stílusához igazítja ezt a sablont, vagy nem használ sablont, de azok a tipikus művészi túlzások, amik hányássá változtatják az alapvetően jónak ígérkező történetet... Gondolok itt többek között arra, hogy minden apró mozzanatot valamihez hasonlítanak, metaforákat írnak, ésatöbbi húdeművészi elemre ,amik igazán kiborítanak. Egy tanács az alkotóknak, akik kreativitási túlcsordulásban szenvednek: NEM verset írtok! Persze nem kell elhagyni az ilyen gyönyörű körülírásokat, de van egy határ, egy egyensúly, amiből ha kibillentek akkor nem jó ha forr.... (ez magyarázatra szorul: ha egy bögrényi trutyit melegítesz és az buborékozik- megkérdezed:jó ha forr?- és abban a pillanatban az arcodba és a falra robban az undorító, többnyire régi szörnyfilmekben látott zöld trutyi- Az nem jó ha forr!- ezúton is köszönjük Gyuricának:D) Ha túlcsordulnak az ilyen hasonlatok és művészi elemek, annak mi az eredménye? - Hányás a falon.... Egy-kettő elmegy, de azt is nagyon jól kell elhelyezni a szövegben, hogy hatásos legyen és kihozza a helyzet mélységét a történetben.
Mindemellett nem szabad elhanyagolni a leírórészeket! Általános probléma, hogy a cselekményre koncentrálnak, de akkor csakis a  cselekményre- és ez azért nem jó, mert az olvasó látja a jelenetet, viszont nem lát színeket, anyagokat, környezetet csak egy üres vázlatot.
Nos, amit én leírtam itt magyarul, az csak két probléma kifejtése volt. Jelzem hogy én nem vagyok fanficcíró,csak külsőleg szemlélem a dolgot,ráadásul  inkább a regények irányába orientálódom, mint olvasásba, mint írásban egyaránt. Szóval, aki tanácsot szeretne, az menjen fel deviantArtra, vagy valami weboldalra ahol ezzel foglalkoznak, mert nagyon sok jó postot találtam én is ezzel kapcsolatban (angolosok  előnyben!). http://www.deviantart.com/art/A-How-To-on-Writing-Fanfiction-61800866
guglizzatok sokat, mert én most csak egyet emeltem ki, de igazából rengeteg van neten, vannak rosszak is, persze  de ezeket ki lehet szűrni, ha okosak vagytok:)
ÉS nem megkövezni engem mert be-beszólogatok embereknek, mert ez egy blog! A blog műfaji sajátossága, hogy véleményezünk, még akkor is, ha a vélemény rossz. Szabad szájú egy blogger vagyok, és ez nemcsak a blogomon hanem a személyiségemen is meglátszik. Ezt lehet nem szeretni, de aki ismer az már megszokta és nem sértődik meg. Aki meg érzékeny lelkű, vagy sértődős, annak csak annyit, hogy NYELJÉTEK LE A KRITIKÁT! Bekapod, megrágod, megemészted- ami hasznodra válik, feldolgozod- a felesleges infókat üríted. Olyan egyszerű mint az emésztés, csak egy kis gógyi kell hozzá és vérmérséklet;)
(ezek után West tuti ki fog zsigerelniXD, szóval, ha nem lesz bejegyzés a következő hónapban ,akkor meghaltam)  

JA és még így utószónak (West ne egyél meg!) de itt ey kritika, amit csak azért rakok fel, mert szerintem jól fogalmaztam meg és büszke vagyok rá, hogy így hozzá tudtam szólni ehhez az eddig számomra nagyon idegen műfajhoz: MAga a jelenet korrekt, kicsit jobban is kifejthetted volna a történteket, netán bevillanó előzményekkel helyszínleírással, ilyesmikkel- összességében olyan,mintha egy szerepjátékból vágtad volna össze, ettől tűnik drámainak, de én amondó vagyok, hogy a gyönyörűséges művészi körülírások a költők eszközei. Egy történetnél, hacsak egy jelenet is többnyire a részletesség az elvárt séme (4 évembetelt elsajátítani mire aránylag részletesen tudtam írni dolgokról) mivel te látod lelki szemeid előtt a történteket, de egy külső szemlélő, az olvasó nem láthat a fejedbe. Picit túlzó,de ez azthiszem a fanfic mint műfaj sajátossága, ugyanis még egy fanficet se olvastam ami könyvbeillően, már-már regényszerűen szimplán mesélt volna el valamit- tehát ezt nem a te számládra írom. Jó hogy van szókincsed, tetszik az aprórészletek kidolgozása de túlzottan is hullámzik a dolog- mint mikor a kameránál a nagyon közeli és a premierplán váltakozik 3másodpercenként. Nem maga a hullám baj, hanem a sebessége: ha elkezdtél részletekbe menni akkor feszegesd a legapróbb mókusfingig, aztán lassan kezdd szélesíteni a képet, különben beleszédülünk és nem tudjuk hova koncentráljuk tekintetünket a fejben forgó filmben. ÉS a hullámzással kimaradnak lényeges apróságok, amit amilyen picik annál nagyobbat dobnak az összképen. A hirtelen kezdéssel nem volt akkora baj, de a végét elharaptad. EGy tanács: ha nagyon fanficcművésziesen akarod írni, akkor vezesd rajta végig, szépen kézen fogva ,vagy egyensúlyozd ki, hogy a kontrasztok ne látszódjanak. Summa summarum nem rossz!:) 

ÉS ezt képes voltam leírni facebookon, csakhogy érzékeltessem, mennyire nem vagyok a rövidítések és a hiányos fogalmazás híve:D