Vérfagyasztó üvöltés hasította végig a sötétséget, ahogy az utolsó fényforrás is eltűnt a szobában. a borzalmas hang könnyedén vágott at tér es idő szövetén, mig végül elenyészett es nem maradt utána csak üresség. Maga az őrület...
1.Hang- elfojtott vészjel
-Meg egy kört!- szolt a csaposnak Francis. Ez es a skotch émelyítő ize az utolsó emlékem arrol az estéről.
A következő reggel ködösen indult, de a felismerések sora gyorsan kijózanított l. Világos van, del korul járhat, pucéran ülök egy ágyban. Francis ágyában. Körülöttem akkora disznóól, hogy jóformán a szőnyeg se látszik ki alóla.
-Jó reggelt napsugár! Jol aludtál?- toppan be mosolyogva egy szal gatyában, tálcával a kezében.
Gyorsan kapcsoltam, egyetlen teendőm maradt. Eltűnni... Öltözni kezdtem , de megfogta a vállamat es az agyra taszított. Bizonygatta, hogy szeret, es, hogy együtt vagyunk mar mióta. Kérlelt, szinte mar erőszakosan hisztérikus hangon, hogy ne hagyjam el, de nem ment. Raorditottam, hogy hagyja abba, majd elmoslyodtam olyan aranyosan, ahogy csak lehet, megsimogatva fejét.
-Nyugi kölyök.. Nem a te hibád.-erre leszalt rólam, vegre fel tudtam öltözni. Az autóból meg visszanéztem -meg latjuk egymást - csak bólintott, es én eltuntem.
Mintha az elmult par honap meg sem történt volna. Vége. Nincs idom efféle nyűgös emberi kapcsolatokra. Egy gonddal kevesebb.
~A vak sötétben egyetlen fényes pontra céloztam. Kezemben ereztem a hideg fegyver súlyát , fémes érintését. Nagyot fog rugni... Csak egy lövésem van. BUMM! Annyi a plafonról lelógó villanykörtenek. Nem tudom miert, de veccesnek talaltam, hisztérikus nevetésben törtem ki, vegigtancolva a padlón heverő szilankokon. Mindegyik a talpamba fúródott, es minden fájdalommorzsa jo érzés volt. ~
2.Hang- segélykiáltás
Minden nap vártam a postát. Alig voltunk távolabb egymástól par kilométernél, megis egy vilag választott el minket, ha nem kettő.
Egyre-masra jöttek a levelek, amikben leírta Milyennek lát, kifejezte aggodalmát viselkedésem miatt és a többi, és a többi..... Végül beleunt lelketlen válaszaim a. Drága skót barátom, a bolond vörös fejedbe, nem férne bele, ha elmondanám mi az oka Mindennek. Fogalmad sincs semmiről, megis elitelsz. Meg kell jegyeznem, jogosan! Ítélkezz! Gyűlölj! Tépj szét!!! Ahogy én tettem leveleiddel. Teljesen nyugodt szivvel szakítok meg veled minden kapcsolatot, ahogy azt kérted. Fáradt vagyok magyarázkodni... Meg egy gonddal kevesebb.
~ A mobiltelefon képernyője kéken világított az arcomba, égette a szememet, es egyre csak pittyegett. Idegesítő... Ledobtam a Földre es egy határozott mozdulattal ledoftem egy sétapálcával. Sajnáltam a kis gépet, ő nem tehet semmiről... De amíg valakivel összeköt, bűnös. Es én örömmel néztem végig, ahogy pislakolva hal ki belőle az élet.... Azaz néztem volna, ha nem a rossz felével szúrom meg, ugyanis a setapalca a tenyeremet döfte át. Nem fájt. Ez csak egy kéz, járulékos veszteség...
3.Hang- sikits ribanc!!
Mar napok óta nem szól hozzám... Pedig mindig jokat nevettünk hülye animéken, amiket együtt néztünk. Tele voltunk idióta bennfentes poenokkal. Mindig piszkáltam, hogy fizikailag képtelen szép masnit kötni. De együtt viccesnek találtuk az utolsó lényegtelen baromságot is, legyen az egy szó, egy szín, bármi körülöttünk. Vilag életében anyáskodó es gyengéd volt, szelid természetű a maga aranyos japán módján. De egy szót sem Szólt rólam. Nem tette szóvá, hogy megváltoztak, csak megszűnt beszélgetni velem.
Egyre nyugodtabb vagyok, ahogy megszokom a csendjét. A a zene tart életben. Ez az egyetlen kapocs, a köldökzsinór az elmém épp maradéka es a való világ között, holott máskor pont az ellenkezőjére használom.
~Éreztem, ahogy a drót a húsomba hatol . Nem vág, de szorít, éget. Isteni felemelő érzés! Minden belemlövelt adrenalinlöket ellenére egyre nyugodtabb, es nyugodtabb vagyok....
Meg fog ez a kis fülhallgató tartani? Már csak pár perc kéne, de egy rándulassal a lerúgott szék melle zuhanok. Elszakadt.... Francba, pedig olyan közel volt, hogy megfolytson. Kár érte, de azér megnevettetett. A sajat színpadom, a saját előadásom, de már a reflektor is elfordítja fejét. Nem kíváncsi ilyen szar komédiára. ~
4.Hang- Solo
Egyetlen kéz van, aki megfoghatna, aki átkarolhatna. Csak neki engedem meg! Várom, hogy idejöjjön, rámterítse zászlaját, melynek mind az 50 csillaga beragyogja majd maradék életemet.
Várok.... Eddig mindig próbálkoztam, kapálóztam, kapartam a fedelet, hátha... De most tehetetlen vagyok, es fogalmam sincs mi történik. Túl sötét van.
De most elindultunk. Körbepillantok, mintha az segítene bármit is. Figyelj, Alfred! Ha olyan szabad vagy, adj belőle nekem is, hagy legyek énis szabad. Veled.... Houd a feszítővasat! Tépd le a fedelet, szabadíts ki!
Mégmindig mozgunk? Hol vagy? Nem jössz....
Egy nagy lökést érezek a labamnal. Felcsillan a remény, hogy most kezdesz kibontani ebből a vacakból.
De nem. Súlytalanság? Vizben vagyok?
Nem, csak zuhanok... Ennin már egyetlen csattanás, és vége...
Nem teázunk többet együtt, nem sütök neked, és nincs több villásreggeli.
CSATTANÓ!
Észre se vettem, de végigordítottam a zuhanásomat. Jó, hogy leesik, az utolsó pillanatban, mi?
Egy vicc ez az egész, egy csodálatos, jól komponált vicc. Csattanóval a végén, szó szerint ! Csattant, az indokolatlanul amerikai zászlóval letakart koporsó a Seven Sisters lábánál, de nem a kavicsos, hanem a szép sziklás részén. Még ha a kavicsokra is esek, meghalok. Fejjel lefelé? Hogy a viharba ne! Nem volt rossz szétesni, tetszett :) . Mindig azt hittem, hogy minden rendben van úgy, ahogy alakítom, úgy, ahogy viselkedem, ahogy az emberekhez viszonyulok. Ennek ellenére üvöltve, sikoltva halok meg. Ez egy csodálatos vicc! Pont az utolsó sikolyt nem hallja meg senki... Még te se, ügye, drága, drága szeretett Amerikám.
1.Hang- elfojtott vészjel
-Meg egy kört!- szolt a csaposnak Francis. Ez es a skotch émelyítő ize az utolsó emlékem arrol az estéről.
A következő reggel ködösen indult, de a felismerések sora gyorsan kijózanított l. Világos van, del korul járhat, pucéran ülök egy ágyban. Francis ágyában. Körülöttem akkora disznóól, hogy jóformán a szőnyeg se látszik ki alóla.
-Jó reggelt napsugár! Jol aludtál?- toppan be mosolyogva egy szal gatyában, tálcával a kezében.
Gyorsan kapcsoltam, egyetlen teendőm maradt. Eltűnni... Öltözni kezdtem , de megfogta a vállamat es az agyra taszított. Bizonygatta, hogy szeret, es, hogy együtt vagyunk mar mióta. Kérlelt, szinte mar erőszakosan hisztérikus hangon, hogy ne hagyjam el, de nem ment. Raorditottam, hogy hagyja abba, majd elmoslyodtam olyan aranyosan, ahogy csak lehet, megsimogatva fejét.
-Nyugi kölyök.. Nem a te hibád.-erre leszalt rólam, vegre fel tudtam öltözni. Az autóból meg visszanéztem -meg latjuk egymást - csak bólintott, es én eltuntem.
Mintha az elmult par honap meg sem történt volna. Vége. Nincs idom efféle nyűgös emberi kapcsolatokra. Egy gonddal kevesebb.
~A vak sötétben egyetlen fényes pontra céloztam. Kezemben ereztem a hideg fegyver súlyát , fémes érintését. Nagyot fog rugni... Csak egy lövésem van. BUMM! Annyi a plafonról lelógó villanykörtenek. Nem tudom miert, de veccesnek talaltam, hisztérikus nevetésben törtem ki, vegigtancolva a padlón heverő szilankokon. Mindegyik a talpamba fúródott, es minden fájdalommorzsa jo érzés volt. ~
2.Hang- segélykiáltás
Minden nap vártam a postát. Alig voltunk távolabb egymástól par kilométernél, megis egy vilag választott el minket, ha nem kettő.
Egyre-masra jöttek a levelek, amikben leírta Milyennek lát, kifejezte aggodalmát viselkedésem miatt és a többi, és a többi..... Végül beleunt lelketlen válaszaim a. Drága skót barátom, a bolond vörös fejedbe, nem férne bele, ha elmondanám mi az oka Mindennek. Fogalmad sincs semmiről, megis elitelsz. Meg kell jegyeznem, jogosan! Ítélkezz! Gyűlölj! Tépj szét!!! Ahogy én tettem leveleiddel. Teljesen nyugodt szivvel szakítok meg veled minden kapcsolatot, ahogy azt kérted. Fáradt vagyok magyarázkodni... Meg egy gonddal kevesebb.
~ A mobiltelefon képernyője kéken világított az arcomba, égette a szememet, es egyre csak pittyegett. Idegesítő... Ledobtam a Földre es egy határozott mozdulattal ledoftem egy sétapálcával. Sajnáltam a kis gépet, ő nem tehet semmiről... De amíg valakivel összeköt, bűnös. Es én örömmel néztem végig, ahogy pislakolva hal ki belőle az élet.... Azaz néztem volna, ha nem a rossz felével szúrom meg, ugyanis a setapalca a tenyeremet döfte át. Nem fájt. Ez csak egy kéz, járulékos veszteség...
3.Hang- sikits ribanc!!
Mar napok óta nem szól hozzám... Pedig mindig jokat nevettünk hülye animéken, amiket együtt néztünk. Tele voltunk idióta bennfentes poenokkal. Mindig piszkáltam, hogy fizikailag képtelen szép masnit kötni. De együtt viccesnek találtuk az utolsó lényegtelen baromságot is, legyen az egy szó, egy szín, bármi körülöttünk. Vilag életében anyáskodó es gyengéd volt, szelid természetű a maga aranyos japán módján. De egy szót sem Szólt rólam. Nem tette szóvá, hogy megváltoztak, csak megszűnt beszélgetni velem.
Egyre nyugodtabb vagyok, ahogy megszokom a csendjét. A a zene tart életben. Ez az egyetlen kapocs, a köldökzsinór az elmém épp maradéka es a való világ között, holott máskor pont az ellenkezőjére használom.
~Éreztem, ahogy a drót a húsomba hatol . Nem vág, de szorít, éget. Isteni felemelő érzés! Minden belemlövelt adrenalinlöket ellenére egyre nyugodtabb, es nyugodtabb vagyok....
Meg fog ez a kis fülhallgató tartani? Már csak pár perc kéne, de egy rándulassal a lerúgott szék melle zuhanok. Elszakadt.... Francba, pedig olyan közel volt, hogy megfolytson. Kár érte, de azér megnevettetett. A sajat színpadom, a saját előadásom, de már a reflektor is elfordítja fejét. Nem kíváncsi ilyen szar komédiára. ~
4.Hang- Solo
Egyetlen kéz van, aki megfoghatna, aki átkarolhatna. Csak neki engedem meg! Várom, hogy idejöjjön, rámterítse zászlaját, melynek mind az 50 csillaga beragyogja majd maradék életemet.
Várok.... Eddig mindig próbálkoztam, kapálóztam, kapartam a fedelet, hátha... De most tehetetlen vagyok, es fogalmam sincs mi történik. Túl sötét van.
De most elindultunk. Körbepillantok, mintha az segítene bármit is. Figyelj, Alfred! Ha olyan szabad vagy, adj belőle nekem is, hagy legyek énis szabad. Veled.... Houd a feszítővasat! Tépd le a fedelet, szabadíts ki!
Mégmindig mozgunk? Hol vagy? Nem jössz....
Egy nagy lökést érezek a labamnal. Felcsillan a remény, hogy most kezdesz kibontani ebből a vacakból.
De nem. Súlytalanság? Vizben vagyok?
Nem, csak zuhanok... Ennin már egyetlen csattanás, és vége...
Nem teázunk többet együtt, nem sütök neked, és nincs több villásreggeli.
CSATTANÓ!
Észre se vettem, de végigordítottam a zuhanásomat. Jó, hogy leesik, az utolsó pillanatban, mi?
Egy vicc ez az egész, egy csodálatos, jól komponált vicc. Csattanóval a végén, szó szerint ! Csattant, az indokolatlanul amerikai zászlóval letakart koporsó a Seven Sisters lábánál, de nem a kavicsos, hanem a szép sziklás részén. Még ha a kavicsokra is esek, meghalok. Fejjel lefelé? Hogy a viharba ne! Nem volt rossz szétesni, tetszett :) . Mindig azt hittem, hogy minden rendben van úgy, ahogy alakítom, úgy, ahogy viselkedem, ahogy az emberekhez viszonyulok. Ennek ellenére üvöltve, sikoltva halok meg. Ez egy csodálatos vicc! Pont az utolsó sikolyt nem hallja meg senki... Még te se, ügye, drága, drága szeretett Amerikám.
