first of all:

ÉS egy kritika: 

Már említettem a Dogs című mangát, hogy olvasom. Nos ma kiolvastam az elsőt és eljutottam arra a pontra,hogy akkor nézzük meg az animét is...

A grafikájába bele tudnék kötni, mert nem a legaprólékosabb, viszont a mozgásoknál nincs vele gond. 

A történet telesen másképp kezdődik, mint a manga és kitér a szereplők gyökereire, ami nem ár, viszont a manga bele a közepébe felvázolása jobban tetszett. A történet lényegben nem változik, bár még csak az első 4 rész van kint angol sub-bal. 

Az a helyzet, hogy ez is(mint a WataMote)elsőre megfogott, másképp bele sem kezdtem volna,szóval nehéz lesz objektív véleményt alkotni róla, de egy próbát megér.

Olyan 8/10es a manga és 6-7/10es az anime. 

Az a baj, hogy ha most ismertetőt adnék róla, azzal elvesztené a varázsát, mert nekem is csak véletlenségből került a kezembe, aztán nagyon megtetszett. Olyanoknak ajánlanám, akik bírják az ilyen akció lövöldözős utcai izéket egy pici csavarral. Eseménydús,tehát nem lehet egy percig sem unatkozni.

Kedvenc karakterem (of Course ) Badou, mint már alant írtam is. :D

A többi karakter is szimpatikus, a katanás csajjal vannak fenntartásaim,de az egészében végül is korrekt.

  

kép és salalalá...

ő az új háttér:) Én amondó vagyok, hogy ne öltöztessük az állaltokat, de a paróka a polipnak kifejezetten jól áll!

Nem mellesleg elkezdődött a tanév sokak nagy bánatára. Nekem nem  volt valami túl izgalmas nyaram, néhány programot leszámítva aránylag eseménytelen, akárcsak Tomoe-nek a WataMote 7.  részében.
Mai beszédtémánk ez a gyöngyszem, ami szerintem eddig a leghitelesebb kép a tinikről.
A történet dióhéjban: egy antiszoc csajnépszerű akar lenni és bepasizni, de alig tud megszólalni, ha valaki kommunikálni próbál vele. Gép, játék, randiszimulátor függő. Nekem kifejezetten szimpatikus:D Főleg a világnézete. Mindenki elmehet a francba címen látja a dolgokat, kissé beteges módon törekszik megfelelni a társadalom ocsmány elvárásainak. (Ha jobban belegondolok az Unknown is erről szól,csak kevésbé beteg módon.)
Értékelés: Mindenkinek ajánlom, mert nem csak hogy elgondolkodtat a társadalom értéken aluli elvárásairól, de mindezt komikus módon teszi. Könnyesre röhöghetjük magunkat a szerencsétlen főhősön,miközben rájövünk, hogy belekényszerül helyzetébe. Nekem eddig nagyon bejött! :)

Enjoy!

Az op-je eszméletlenkirály! Nem tudom nem imádni.

"Tűnj el Neonsárkány Tűnj el Neonsárkány.Tűnj el Neonsárkány.Tűnj el Neonsárkány.Tűnj el..."

Most meghalsz!

Én mondtam:D

system error

Technikai okok miatt a képeket nem tudom sajna feltölteni, de dolgozom a problémák elhárításán.

A továbbiakban: Lehetséges, hogy el fogok tűnni az éterből, de időnként felbukkanok majd a szarságaimmal. Az időhiányra való tekintettel lassulok majd be, de a munka sosem állhat meg! Tovább írok valamit az 5 tervezet közül,meg illusztrálok is szabadidőmben. De sort kell kerítsek két könyv elolvasására is, amikről részletes kritikát/áttekintést fogok itt adni. Az első(suprise...suprise) Sherlock novella összes- az első fele, mert a második nem volt az antikvárium raktárán. A másik címe valami Démoni Sikoly vagy mi.. az kissé krimi ami horrorba fordul. Jah és várható majd, hogy egy régebben olvasott könyvről/ könyvekről is írok ismertetőket,valamint filmekről, animékről, mindenféléről ismertetők, kritikák (jaj mibe fogtam..).  

Végezetül itt az újabb háttér:

2 kép...

Ennyit sikerült teljesen befejezni..kettőt. De adok a minőségre, szal ezért tart órákig, amég a 6. vázlat után véglegesítek valamit.

 valamint:

Holnap lesz még kettő (elméleltileg). 

pikcsör and stuff

Tudom, hogy a tegnapi steampunkháttér kevés ideig volt fent ,de folytatom tisztelgésem a következővel:

And  stuff:

Naigen, egy ajánlóval nyitnék. Nem vagyok valami nagy maganolvasó, nincs is rá sok időm, de ha van, akkor angolul elkapok egy-két újabb művet. Most nyáron szerencsém volt ellátogatni MondoConra, ahol beszereztem egy Dogs  című mangát. Aki szereti azokat a tipikus utcai bandákról szóló filmeket - meg úgy általában mindent, ami ebbe az akció műfajba tartozik- annak tudom ajánlani. Az a gáz, hogy drága volt, és sok kötetes, de szerintem meg fogom szerezni a további köteteket is. Ebben a mangában többek szerint megtalálható vagyok. A teljes karakterem (kül-belsőre is) Badou (a vörös) formájában. Gondolkodtam, hogy cosplay keretében megvalósítom, de annyi cp tervünk van már, hogy maximum életben alakíthatom őt. Azaz magamat. Azaz.. áh hagyjuk:D >Megjegyzés: Kell egy szemtapasz, mert az menő<

Valamint még két éve vettem egy mangát: Black Lagoon, ezt nagyobb népszerűségnek örvend. Nos ebből csak az első kötet van meg, de amióta vettem teljes piaczár. Nem tudja valaki, hogy hol lehet beszerezni a 2. 3. 4. köteteket? Angolul fut még, de egyszerűen nem veszem rá magam az internetes elolvasásra, se az anime megnézésére.  

És az ajánlások után még egy kis baromsággal szolgálok: nagyelviekben ma délután feltöltésre kerülnek az illusztrációim.Feltéve ha találok elemet a fotómasinába, mert a scanner annyira tönkrevágja a képminőséget, hogy az már fáj a kis szívemnek. Ritkán van, hogy tetszik a saját munkám,de kivételesen jó állapotú képek sikerültek. Minimális korrigálás még igényeltetik... A lényeg, hogy nemsokááááára.

 Jah és még valami: fotókollekciókat is ki fogok adni, ezek láthatóak lesznek deviantarton és néhány jobb minőségű kép itt is.  A nyári kollekció modell hiányában egyelőre elmaradt, de ha még szeptemberben lesz jó idő, akkor valószínűleg pótolni fogom. Az őszi kollekció már le van vajazva, de az alany megszökött a fővárosba. Őt még le kell majd vadásznom, de ez feltehetően nem lesz gond, sőt! A téli kollekcióra is elő van egyezve egy modellem, de azzal még nem szaladok előre. 

Egy kérdés: olvassa ezt a blogot egyáltalán valaki? Nem hiszem... De legalább van egy "naptáram" az interneten :D 

De ha mégis netán valamikor valaki feltéved ide és megakad a tekintete a történeteken, amiket módszeresen  felpakolok ide, azt kérem hogy egy rövid kritikával illessen már meg plíz! Kritika mindenkinek kell, és én kivételesen jól viselem. De semmivisszajelzés nélkül nem fogom tudni, hogy mi tetszik a közönségnek. Mármint, a történeteim többségét kiadásra szándékozom bocsájtani a közeljövőben. Az egy dolog, ha a kiadó visszadobja, de amíg nem tudom, mit gondolnak róla az emberlények, addig nem igazán tudom milyen irányba fejlődjek. Mert valljuk be, van még hová fejlődni! 

picture, beharangozó, agymenés

itt az új háttér: 

És a beharangozás. Na igen, lassacskán befejezem A Vidravári kalamajka illusztrációját, így már csak nyomtatni kell. Valamint elhatároztam, hogy az első kis szösszenetnél nem állok meg, folytatásos lesz a novella, sok rajzzal, amibe valószínűleg belefogok halni, mert kezdődik a suli:P kávétúladagolás, meló tanulás mellett ala agyhalál -.- 

De teljesen megéri minden pillanatért, minden óráért, amit beleölök, hogy jók legyenek, mert addig sem tartózkodom ebben a dimenzióba. (Amúgy sem mindig vagyok itt, nem kell hozzá írni:D) De nemcsak a fantázia a lényeg. jó, az is kell hozzá, mert ha a könyved karaktere ül egy szobában és tévézik,közben te is ott ülsz é tévézel, vaaagy éppen te vagy a karakter. Aki nem tudja ezt elképzelni, az leírni sem. 

Sokaktól hallom, hogy azért írnak,hogy elmeneküljenek a valóság elől. Ez helytálló, de szerintem néha pont az  használ, ha azért írunk, hogy tiszta képet kapjunk a valóságról. Az ember átsiklik dolgok felett. Sok dolog felett! Felejtünk,néha arra sem emlékeszünk délután, hogy mit csináltunk reggel, még akkor sem, ha minden nap ugyanaz a monoton program. Nem Kell! mindenre elékeznünk, de néha jó dolog, ha észben tartjuk, hogy ebben és ebben a szituációban ezen és ezen agyaltunk. Ha nem is akarunk belőle könyvet csinálni, de visszagondolni érdemes. A replay gomb nem azért van a fejünkben, mert világít és szép! A tapasztalatból való tanulás eszköze, meg az emlékezésért az információkra, jóra, rosszra, szépre, szemgolyóra.... Ecetelá! Lényeg, hogy a valóság szórakoztatóbb, mint hinnénk, csak figyelni kell a részletekre, hozzáadni egy minimális fantáziát és kiélni tér-idő kontinuumunk minden egyes percét.

yippijájé

Kedves xy,

Köszönettel fogadtuk, hogy kéziratának benyújtásával megtisztelte kiadónkat.

Kiadónk vezetősége nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a beérkezett kéziratokból kiválogatva a leginkább kiadásra érdemes alkotásokat, egy magas színvonalú kiadói program keretein belül bemutassuk a tehetséges szerzőket és írásukat az olvasóknak. Célunk, hogy olyan könyveket gondozzunk, amelyek nem csupán a témájukkal tűnnek ki, hanem értékesítési lehetőséget is látunk bennük. Az olyan szerzőink, akik már 10, a kiadónknál megjelentetett könyvvel büszkélkedhetnek, mind azt bizonyítják, hogy jó úton haladunk.

Beküldött kéziratának első áttekintése azt eredményezte, hogy felvétele kiadói programunkba lehetőség szerint javasolt.

Szíves türelmét szeretnénk kérni, körülbelül 3-4 héten belül megszülethet a döntés, amelyről természetesen mindenképpen tájékoztatni fogjuk Önt írásban.

newpic és egyéb

Új háttér, ugyanaz az alkotó. Esetleges lett egy versenyre (vagy többre) beneveznem. A versenynovellákat talán felrakom, ha valaha az életben iszok annyi kávét, hogy el is készüljenek.

tegnapi strandolás során megint alkottunk Miss Muffinnal (nyál):

-Te, milyen a pokolban hajléktalannak lenni?
>hosszas röhögés, sírás és hasfájás után> - Nemtom... nem kapsz családi pótlékot?

Valamint rájöttünk hogy a németek akrobaták, az angolok Magyarországra járnak vízilabdaedzésre, és, hogy kiszaladni a strandról törülközőben vizesen egy kürtöskalácsért nem annyira gáz, mint ha azt hiszed tudsz a vízen járni, de rájössz, hogy mégsem.

Jah  és nigger lettem, és szőkülök.. natural (light) ombre rulez! Switch kezdhetsz félni!..bár én jobban félek attól ha fekete leszel:P 

randomdrawings

Jó, mégsem annyira random, mivel a könyveim illusztrációi, de attól még nah:p

Ezek ketten az állatnovellához lesznek.










Egy árkonyszarvas :D pikkelyes cuki izé.

és egy a diliházas regényhez: http://hakumariyuichi.deviantart.com/art/sketch-for-one-of-my-books-387587683 (ez eltűnt a gépemről) Ehhez még készítettem illusztrációkat, de azok még nem teljesen készek, így most elmaradnak. 

Egyelőre ennyi a mai baromkodás rajzok terén. Ha nagyon fogok unatkozni lehet hogy még felrakok pár idiótaságot, de nem most! :P 

musííííík

http://www.youtube.com/watch?list=RD02vc6vs-l5dkc&v=gOgpdp3lP8M
<3 just love it :D

BrianKesinger tiszteletére

Mivel imádom a steampunk stílust (előadásom is van róla, ami 2.lett iskolai fórumon- majd felrakom ha feltudom) és kedvenc steampunk alkotóm Brian Kesigner - deviantArton van galériája- ezért most az ő műveit fogom betenni háttérnek, első körben ezt:

 Annyira aranyosak ezek a képsorok :3 (kell egy polip >c<) !!!

Bevezető az Ismeretlenbe

Itt a könyvem bevezetője, amit két pohár bor és egy instant szívroham árán, de emailben eljuttattam egy kiadóhoz.
 ez az eredeti bevezető:

Unknown

Helló Mindenki!

A könyvemet egy kis bevezetővel kezdeném.

Dióhéjban: ezt a könyvet nem igazán tudom konkrétan besorolni egyik műfajba sem. Talán életrajzi light novel, de nem vagyok benne biztos.

Intrónak annyi legyen elég, hogy a főszereplő nevében íródott, aki… hogy is fogalmazzak… kicsit elmebeteg, vagy mi… Persze nem klinikai eset, de ettől eltekintve van egy felettébb ’egyéni’ világnézete. Olyan nem épp tipikus magányos farkas, akinek az emberekkel való érintkezés bármely formája nehéz (ettől még nem autista, főleg nincsenek a kommunikációval problémái, hiszen író). A múltja kíséri őt kézen fogva végig az életén, és sehogy sem tudja levakarni magáról. Még az életében megjelenő két lábon járó spaklit sem fogadja el, aki egy kicsit megváltoztatja, és segíteni próbál neki, habár mit sem sejt ’hősünk’ problémájáról. 

A kiadó honlapja kért expozét, nem tudom hogy abból mennyit tegyek közzé, de cenzúrázva a spoilereket szerintem jobban mutatja a lényegét:

Expozé

A történet „hőse”, Jamida Kazuhiko(22) egy Magyarországon nevelkedett japán származású egyetemista, aki egyetemi éveit szülőhazájában tölti. Az első évet zavartalanul túlélte, de a másodikat már nem ússza meg problémák nélkül! Pincér, író, ex-illusztrátor, őrült. Az egyedüllét az agyára ment, a bútorokkal beszélgetett, de ne ítéljük el őt visszahúzódó és igen bunkó személyisége, valamint különféle bogaras dolgai és furcsa világnézete miatt! Egyrészt azért ne, mert mindennek az oka tragikus múltjában rejlik, másrészt pedig minden defektjét tökéletesen kompenzálja művészi tehetsége.

Kinézetre is igen különböző a japánoktól (származása miatt, mert egyik szülője magyar volt). 190centi magas, nem annyira húzott a szeme. Eredetileg fekete haját barnára festette, hogy ne tűnjön ki vele a középiskolában.

Bár szinte tökéletesen beszéli a nyelvet, lelkületében, szokásaiban és életvitelében is eltér a japán átlagtól (talán még az emberi átlagtól is). Ízig-vérig magyarnak vallja magát, magyar hagyományokat és ünnepeket tart a japánok helyett. Tipikus falusi, nem bír hozzászokni a főváros hatalmas forgatagához. Kicsit olyannak hat, mint egy mérgelődő öreg bácsika, aki mindent és mindenkit utál, de ez adja a karakter komikumát.

Visszahúzódó természete lévén nehezére esik szóba elegyednie emberekkel, egyetlen barátja (egyben munkatársa is az étteremben) van, Neko, aki a vele töltött idő nagy részében csak az agyára megy. Unszimpatikus természete ellenére Jamida valahogy mégis elviseli őt, mivel anno ő segített neki a beilleszkedésben, ennyivel tartozik neki. Meg nem akar teljesen egyedül lenni.

 Pincérkedés mellett író, egy helyi szerkesztőségnél dolgozik. Cikkeket ír, meg regényeket, amiket a kiadója visszautasít. Kis kiadó, kis költségvetéssel. Lassan úgyis becsődölnek, így főhősünk elveszti egyetlen menekülési útvonalát a való világból.

De a munkahelyi gondjai a legkisebbek azon a napon, mikor megmenti Hoshiki Takadát(19), aki kómásan egy busz elé sétált volna, ha Jamida nincs ott

A történet lényegében a főszereplő személyiségében bekövetkező változásokról szól. Pontról pontra leírja, hogy mi és hogyan történik vele, mindemellett lassan kibontakozik a történet eleje is, ami fényt derít a problémák eredetére és azoknak súlyosságára. Mindemellett figyelemmel kísérhetjük egy ember komplikált, mindennapinak tűnő élettörténetét, és állandó küzdelmét a nem mindennapi nehézségekkel és körülményekkel. Jelen esetben a pénzügyi nehézségeket, az egyetem második évének vészes közelségét, a bezáró kiadót, és egyéb nem mindennapi problémákat, amik a történet lényegét, mélységét és komikumát hordozzák egyben. És akkor még nem beszéltem a konfliktusokról, amik többnyire Jamida fejében alakulnak ki saját maga ellen.

Puritán, egyszerű, lényegre törő. Összességében egy teljesen hétköznapi történet, aminek próbáltam egy kis csavarral élvezhető jelleget adni.   

Megjegyzés:

Ez egyáltalán nem egy átlagos könyv. Mármint, lehetséges, hogy vannak még a világon írók, akik ugyanígy gondolkodnak, de nyomtatásban nem igazán jelennek meg a túl szókimondó regények. Az élet nem egy leányálom, azt egyre több modern író próbálja érzékeltetni és én szeretnék közéjük tartozni. Nincs érdekes múltam, semmiben nem tűnök ki az átlagtól, de mikor megírtam ezt a kötetet úgy éreztem, hogy belenyúltam valamibe, amivel kevesen foglalkoznak. Mondhatjuk úgyis, hogy ez a történet a lábjegyzet alatti lábjegyzet alatti apróbetű. 

Switch munkája

Az ígéret szépszó. tényleg szép a csengése meg minden:D na de komolyra fordítva, íme S munkája, ami nekem naggggyyoooon tetszett. Csak a  leamortizálás mestereként  pár  napi  ko közben  nem  tudtam  felrakni:P

A gátőr öccse

A páratartalom a Londoni átlagot is meghaladta. Kezelhetetlenül nedves kezdett lenni a levegő, de legalább a kandallóban kialudt a tűz, és a vízhez nem adódik hozzá a meleg. Gladstone sem viselhette túl jól, egész nap az asztal alatt feküdt, és a levegő még a nyálfoltjait sem szárította fel.

Az utolsó esetet már egy hete lezártam, nem volt benne semmi különös. Azóta csak egyszer mozdultam ki a házból, amikor már halaszthatatlan élelmiszer beszerző körútra kellett indulnom, nekem is, de főleg kutyatáp ügyben. Mindemellett, Watson már egy hete feleségével nyaral, a hűvös tengerpartokon. Meg voltam róla győződve, hogy az unalom élve fog megenni, ám ekkor szerencsére valaki megrángatta a zsinóros csengőt az ajtón, nem túl ingerülten, de még is magabiztosan. Két lépésben az ajtónál termettem, Gladstonet visszaküldtem a konyhába, és ajtót nyitottam annyira várt, de ismeretlen vendégemnek. Küszöbömön egy fiatal nő állt.

--Jó napot Miss Holmes, Jessica Lewis vagyok és remélem nem zavarok, amiért bejelentés nélkül érkezek, de úgy érzem, szükségem lenne a segítségére.

--Sosem probléma, ha segítségért fordulnak hozzám. Kérem, fáradjon beljebb, és üljön le az asztal mellé.

A nő szoknyájából, járásából, tartásából, és fejtartásából is látszott, hogy táncosnő, már gyerekkorától. Valószínűleg latintáncos, a hosszú jól ápolt hajából, finom, de ügyes sminkjéből, alakjából, és barnító krémmel kent, kicsit foltos bőréből látszott. Ahogy leült, én is helyet foglaltam vele szemben a bőrfotelben. Aggódó volt, de nem túlságosan, vagy esetleg ingerült, biztosan nem szerelmi ügy, vagy pénz miatt jött, mert akkor a csengőmet is megtépte volna.

--Kérem, mesélje el, miért jött hozzám.

--Egy régi barátomról lenne szó. De nem akartam mindjárt a rendőrséghez fordulni, mert nem tudom, hogy nem csak túlreagálom e az esetet.

-Kérem, mesélje el az egészet, részletesen.

--Amint említettem, egy régi barátomról lenne szó, Robert Holenről. Mindketten egy közeli kisvárosban, Gravity Fallsban lakunk, csak én bent a városban, ő pedig a halastó mellet, egy kis gátőr házban. Minden nap én viszek ki neki ebédet, mert egyszerűbb megoldani így, minthogy a kis messzi házba gázt és villanyt szereljenek. Viszont már többször is előfordult, hogy bejelentés nélkül eltűnt otthonról egy napra, de másnap, mintha mi se történt volna, újra visszatért és az ablakon kihajolva várt. Valami azt súgta, hogy nem akar róla beszélni, szóval, nem is igazán kérdeztem rá erre a dologra, de most már meg is bántam.

--Mi történt?

--Tegnap délben –mint minden nap- újra elindultam a kis házba, de Robertet nem találtam otthon, hiába kopogtam az ajtón. Az ablakokon nem próbáltam igazából benézni, mert már annyiszor aggódtam feleslegesen, inkább hazaindultam, és az ételhordót ott hagytam a teraszon, egy kisasztalon, mint ilyenkor szoktam. Ma reggel visszamentem, hogy megnézzem, hazaért e, de az ételhordó még mindig kint volt, és egy kicsit aggódom, hogy mi lehet vele. Eddig másnapra mindig hazaért, és nem vagyok meggyőződve róla, hogy teljesen jól van, vagy biztonságban. Régóta ismerem, de sosem volt egy túlságosan nyitott, vagy beszédes ember, a magánügyeiről szinte sosem beszélt.

Amíg beszélt, volt alkalmam kicsit jobban megnézni. A ruhája viszonylag márkás, de már kicsit kopott. Az ujjai végén mintha apróbb tűszúrások lennének. Valószínűleg nem áll túl jól anyagilag mostanában, és megpróbálja a fellépő ruháit is magának varrni, de nem lehet benne még túl ügyes. A kezén arany jegygyűrű is volt, amit beszéd közben egyfolytában tekert, mozgatott. Az ujján jól látszott a gyűrű lenyomata, korához képest, korán mehetett férjhez.

--Köszönöm a beszámolót, viszont feltennék néhány kérdést. Tegnap kora délelőtt, vagy előtte éjjel esett az eső Önöknél?

--Igen, éjjel esett.

--Remek. Tudom, hogy nem volt túl beszédes ember, de nem említette véletlenül, hogy lenne családja, szülők, testvérek, vagy ilyesmi?

--Említett az édesanyját, aki már évek óta eléggé beteges. Másra nem emlékszem.

--Köszönöm. Nem vagyok benne biztos, hogy nagyon komolya az ügy, de ha más nem, ezek az indokolatlan kimaradások már gyanúsak. Jobb lenne utánanézni. És minél előbb, még a ma délután folyamán.

Ezután szinte azonnal elindultunk Gravity Fallsba, a halastóhoz és a kis gátőrházhoz egy taxival.

--Itt kérem, tegyen ki minket!- szóltam, mielőtt a bekötőúthoz értünk volna. Errefelé nem sok kocsi jár, szóval, ha valaki két nappal ezelőtt kocsival itt járt, annak a keréknyomai még mindig itt lehetnek. Gladstoneal és a fiatalasszonnyal együtt elsétáltunk a halastó partjáig. A sárban azonban csak a 2x2 kerékpárnyom volt látható, amit a táncosnőnk hagyott, az ebéddel. A második pár új kerékpárnyom átfedte néha az elsőt.

Az ételtároló még mindig ott volt a kisasztalon, a ház előtt, mint reggel. A házból azonban két féle lábnyom is indult. Az egyik egy nagy, ormótlan cipőé, amely hátulról érkezett, és szemmel láthatóan bement a házba, majd kijön, megkerülte a házat, és követte egy nála jóval ember méretűbb, de azért férficipőt, amelyik a tóparton haladt tovább, ellenkező irányba, mint amerről mi jöttünk. A jégmadarak kiáltása még hangosabb volt, mint az elhajtó taxi moraja, ami visszhangzott az egész völgyben. Ebben a helyben biztosan sokan gyönyörködnének napfelkelte után, ha ismernék.

--Először, nézzünk be a házba.

Az ajtó nem volt bezárva, bár, a világ háta mögött felesleges is lenne. A bejárati ajtó egy kis konyhába nyílt, ami eléggé fel volt forgatva. Halk kiáltás hallatszott mögülem.

--Te jó ég! Éreztem, hogy valami baj történt!- kiáltott fel mögöttem a táncosnő.

--Igen, most már valószínű. Valaki itt nagyon keresett valamit, de kérem, most maradjon odakint, fontosak ezek a sáros lábnyomok a földön.

A konyha fel volt dúlva, mindent felforgattak, ahol egy ember értékeket őrizhet. A padló tele volt az ormótlan cipő sárnyomaival, átvezettek egy másik szobába, majd a harmadikba, negyedikbe, és végül a harmadikba. A sárnyomok egyre halványabbak voltak, de szerencsére jó sok föld ragadhatott emberünk talpára, és a lendületes közlekedése miatt mindig hagyott egy adagot a szőnyegen, bárhova a lépett. A második szoba a hálószoba volt, hasonlóan feltúrva, mint a konyha. Ezután egy szinte bútorozatlan nappali, már kultúráltabb állapotban, hasonlóképpen a negyedik szoba, az apró fürdő is. A nyom ezután visszavezetett a nappaliba. Egy kis íróasztal mellett megállt, forgott párszor, toporzékolt, és földhöz vágott egy vázát, aminek szilánkjai most is szanaszét hevertek koncentrikus körökben a padlószőnyegen. A betörő nagyon indulatos lehetett, valószínűleg nem találta meg, amit akart. A sárnyomokban azonban volt valami szürkés fehér por, ami már régóta a cipőtalpon lehetett, de most beleragadt a sárba, és a toporzékolással lepotyogott. Tapintásra mész, vagy cement lehetett, inkább cement.

Kimentem a házból, a Hölgy ott ült a teraszon, a kisszéken, és Gladstone vigasztalta. Milflőrmintás blúzán látszódott pár könnycsepp nyoma. Tényleg aggódhat a férfiért.

--Talált valamit? -kérdezte.

--Annyi biztos, hogy valaki itt nagyon keresett valamit, de nem találta meg. De inkább kövessük ezeket a lábnyomokat, hogy megtudjuk, mi lett a vége.

A sáros út jól megmutatott mindent. Az egyik lábnyom határozottan a gátőré volt. Körülbelül negyvenkettes cipőméret, kényelmesen sétálgattak benne a tóparton egy pár szandálban, a lépéstávolságból ítélve maximum 175 centiméter magas lehet az illető. A másik az ormótlan cipő, ami jóval nagyobb, úgy 46-os méretű, a viselője jóval súlyosabb és magasabb ember, lábnyomai mélyen a sárban voltak megörökítve. Sietett is, mert a nyomok első fele jóval mélyebben a földbe nyomódott, mint a sarokrész. Szorosan egymás mellett haladtak, néha a nagyobbik nyom áttaposott a kisebben. Egészen egy eldugott mólóig vezettek. A régi kicsit algás deszkák sok helyen fel voltak karcolva, némelyikben fekete cérnadarabkák és bolyhos fekete anyag volt a szélben lobogva. Egy kis szék mellett a földre dohány volt szórva, meg is taposták, nagy részét befedte a sár, de a szaga szerint egyértelműen dohány volt. A szék alatt találtam egy fogat, amalgámtöméssel. A Hölgy csak most ért utol, arcán aggodalom jelent meg, ahogy látta, centiről centire nézem át a móló karcolásait.

--Mondja csak, a barátja pipázott? Volt esetleg tömött foga?

--Igen, ha jó kedve volt, pipázott. A fogaival is sok gond volt, több is tömve volt neki. Miért?

--Szét van szórva egy adag pipadohány a deszkákon, de a pipa nincs sehol. A szék alatt van egy betömött fog, kicsit véres az alja.

--Te jó éj, mi történt itt?

-- Több, mint valószínű, hogy a barátja tegnapelőtt délelőtt kijött erre a mólóra, a pipájával, egy fekete szövetkabátban, Békésen ücsörgött ezen a széken, miközben a betörő feldúlta a házat, de nem találta meg, amiért jött. Aztán észrevette a barátja nyomait, megtalálta őt a mólónál. A betörő ingerült is lehetett, és jóval nagyobb és erősebb ember, mint a barátja. A karcolásokból, kiszórt és megtaposott pipadohányból ítélve összeverekedtek, és valószínűleg a betörő kiütötte a szerencsétlen fogát, aki ez után összeesett. A betörő végighúzta őt a mólón, a karcolások tele vannak cérnákkal. Ezután felvehette a vállára, mert a nagy lábnyomok itt tovább folytatódnak, viszont sokkal mélyebbek, mint ezelőtt, vagyis az emberrabló jelentős terhet cipelhetett magával. Biztos vagyok benne, hogyha követjük a nyomát, egy autó keréknyomaira is bukkanunk, ekkora súllyal még egy ilyen nagy ember sem megy messzire, főleg nem észrevétlenül, ha egy eszméletlen embert cipel.

Követtük a nyomokat, és igazam lett. Vastag keréknyomok voltak egy hátsó bekötőúton, egy jegenyesor mögött. Innen indult az emberrabló még könnyű léptekkel a ház felé, és ide érkezett meg mély nyomokkal, nagy teherrel a vállán. A nyomok egy darabig a sáros bekötőúton maradtak, de aztán rákanyarodtak egy eldugott betonútra, és követhetetlenek lettek.

--Most hogy fogjuk megtalálni őket?- roskadt össze a hölgy, akin látszott, hogy egyre jobban fél, hiszen rossz érzése nem csak beigazolódott, hanem jóval túl is szárnyalták azt a történések.

--Nem őket követjük. Reménykedünk, hogy a házban van az, amit a betörő keresett, megtaláljuk, és majd az elvezett hozzájuk. És ahogy nézem, muszáj elindulnunk a kisházba, mivel ezek, amik felettünk gyülekeznek, nem csak gomolyfelhők lesznek…

Visszamentünk a házba, még időben. Szerencse, hogy a nyomokra már nem volt szükségünk. A dombos tájat megtámadta egy komoly zivatar, a tetőn a szélkakast durván csapkodták a szélrohamok. A lakásban meggyújtottuk az összes lámpát, de áram hiányában egy kicsit így is hiányos volt a világítás.

--Hogy fogjuk megtalálni azt, amit a betörő a ház felforgatásával sem talált meg? Egyáltalán biztos, hogy itt van?

--Biztos vagyok benne, hogy itt van. És abban is, hogy mi meg fogjuk találni, mert mi okosabbak, vagyunk, mint a betörő, aki indulatokból cselekedett.

Először átnéztem a konyhát. A szekrények hátulját, alját, majd végigkopogtattam a falat, az mindenhol kőből volt, nem volt benne semmilyen beugró rész, vagy rejtett lyuk. A padló is hasonlóan, végig volt parkettázva. A hálóban és a fürdőszobában sem találtam semmit. A nappaliban viszont az asztal lábainál a padlószőnyegen apró mélyedés volt, amit az asztal elhúzása hagy. Arrébb tettem az asztalt, a padlószőnyeg felszedhető volt a saroknál, de olyan szépen volt eligazgatva, hogy az asztal árnyékában nem lehetett észrevenni. A padlóban egy beépített fakkot találtam, amiben egy faládika volt. Zár nem volt rajta, de amennyire el volt rejtve, nem is kellett rá. Felnyitottam, a tartalma csupa papírlapból, számlákból és borítékokból állt. Az egyik boríték egy nagy köteg pénzt tartalmazott, a számlák alapján különféle rendezvényekre rendelt torták és desszertekért. Tartalmazott még egy halotti bizonyítványt, és mellette egy végrendeletet. Bizonyos Margaret Holen maradék vagyona nagy részét, többek között házát és kötvényeit idősebbik fiára, Robert Holenre hagyja. Ami viszont meglepő, hogy a végrendeletben említést tettek egy fiatalabb testvérről, Peter Holenről akire szinte semmit nem hagyott. Kint eközben elült a gyorsan jött eső is.

--Azt hiszem, találtam valamit, amivel egyhamar lezárhatjuk ezt az ügyet. Viszont van itt egy-két dolog, amiről nem hiszem, hogy tudomása volt.

--Mégpedig?

--Először is, biztosan nem kell aggódni a rendszeres eltűnések miatt, mert azok nem kapcsolódnak ehhez az ügyhöz. Barátunk csak egy hobbicukrász volt, és az ebből összeszedett pénz alapján valamit jól csinál, csak ezt valamiért titkolja. Viszont a probléma az, hogy van neki egy testvére, az édesanyja pedig nemrég elhunyt, a végrendelet pedig Robertnek kedvez. De így már majdnem biztos vagyok benne, mi történt itt, és hol van Robert.

--Csak nem gondolja, hogy a saját öccse tehetett ilyet?- az előbbinél hangosabb kiáltás kísérte a megdöbbenést.

--Láttam már ennél rosszabbat is, és a pénz sajnos valakinek túl nagyúr.

--De azt se tudtam, hogy van testvére, honnan tudnánk, hol lakik, vagy hová vihette szegény Robertet!

--Ez az, amit nekem kell kiderítenem. Most kérem, Ön menjen haza, én pedig utána járok pár dolognak.

Így is tett, én pedig egy taxival elindultam arra a címre, amelyen álló ház most már Robert Holen tulajdonát képezi. A szomszédoktól, akik szerencsére már régóta ott laktak ott és jól ismerték az elhunyt Mrs. Holent, megtudtam, hogy két fia van, az idősebbet csak nagyon ritkán látták, mert egy másik városban lakik. A fiatalabbik viszont sokszor járt az asszonynál, de nem jó szándékából, hanem mindig csak pénzt kért tőle. A fiú kőműves volt, és sajnos a szerencsejátékokat nem vetette meg. Emellett egy nagy, de régi és leharcolt furgonnal jár. A szomszédok azonban nem tudták, hol lakik a fiú, és itt volt a pont, hogy a rendőrség kezébe tegyem a dolgot. Szerencsére ez a körzet is a jó öreg Gregsonhoz tartozott, aki még mindig nem tud magától szagot fogni, de ha megmutatják, mit kell keresnie, akár meg is tudja találni. Így pár perc emelt hangú tárgyalás és erélyesen becsukódó ablaksorozat után rájött, hogy jobb utána nézni a dolgoknak, minthogy utána nagyobb baj történjen. A nyilvántartásban meg is találták Mr Peter Holent, könnyű testi sértésért, és pár játékteremben elkövetett rongálásért. Elveimmel ellentétben beültem én is a rendőr kocsiba, Gregson mellé, és pár járőr kíséretében elhajtottunk a címre. Petert otthon találtuk, és a pincéjében Robertre akadtunk. Nem volt komoly baja, csak pár horzsolás, felrepedt ajkak, és szédülés.

Bevitték az őrsre mindkettejüket. Peter nem ellenkezett, csak kétségbe volt esve. Miután Robertet ellátták az orvosok, mindkettejüket kihallgatták, beszámolójuk nem tartalmazott váratlan elemeket. Berendeltük Mrs Lewist is. Hogy hallja a történetet. Női kerékpárján szinte hamarabb ért be, mint mi az átkozott villogós járművünkkel.

A történet egyszerű volt. Robert nem igazán kedvelte a testvérét, aki a szerencsejátékai miatt nem volt megtömve pénzel. Néha fel is kereste a bátyját, aki nem győzte őt elzavarni a háztól. Legfőbbképpen ezért tartotta titokban cukrász karrierjét, amiből már jelentősebb vagyont is összegyűjtött, hogy öccse még véletlenül se tudja meg. Az anyjánál viszont többször is sikerrel járt, viszont ő már a régtől húzódó betegsége miatt előre megírta a végrendeletében, hogy a vagyona nagy részét Robertre hagyja, mert Peter csak elherdálná, és talán még rosszabb helyzetbe hozná magát. Amikor ezt Peter megtudta elment a bátyján számon kérni. Nem találta otthon, de bosszúságában feldúlta a házat a végrendeletért, aminek nem akadt nyomára. Viszont kifelé jövet meglátta Robert nyomait, követte, és utolérte őt a mólónál. Összevesztek, majd egymásnak ugrottak, de mivel Peter nem kis ember, az indulat hevében úgy megütötte a bátyját, hogy az elájult, és még egy foga is kirepült. Peter kétségbe esett, berakta bátyját a csomagtartóba, és bezárta őt a pincéjébe. Amikor a rendőrök ma rajta ütöttek, már azt fontolgatta, hogy ő maga telefonál be, és adja fel magát.

Miss Holmes jegyzetei, 2012. aug. 9.

Igen, kedves Watson, feltörtem a géped és blogod, amíg a tengerparton henyéltél!

Studioalapítás, avagy hogyan csukassuk le magunkat könnynen és egyszerűen!

már egy ideje levegőben lóg  az ötlet, de most hivatalos lett: megalapítjuk a Studio Disaster nevű valamit.
Nem tudom hogy interneten való szolgáltatások kínálatáért hány évbörtönár, vagy hogy kell e az ilyesmihez működési engedély, de elviekben rendelhetőek leszünk néhány nagyon művészi foglalkozás részéről. A részletekről  addig nem számolhatok be, amíg utána nem kerestünk a jogszabályoknak és nem tanultunk meg pár órára való kabarét börtönbejutás esetére.
A lényeg, hogy ez lesz/talááán! / a "céges alapja" a további munkáimnak/munkáinknak. Igen, valószínű, hogy egy ilyen horderejű dolgot nem egyedül csinálok majd végig, szóval meglátjuk mi lesz.

Lényeg a lényegben, hogy készülj világ, mert betörünk a piacra! (remélhetőleg törvényes kereteken belül..)

Állatmesék, az élet szemgödrei

Van két novellatervezetem jelenleg.
Az egyiket Switch sulifeladata szülte, mert megadott szavakkal kellett írniuk valami cucct, és én rákaptam, mindketten alkottunk belőle valamit. Én egy állatmesét ő egy valamit, meg egy Sherlock fanficet/adaptációvagymi. Utóbbit, ha megkapom az engedélyét, lehet felrakom ide, de nem hiszem, hogy jóváhagyja. A sajátomból esetleg részletet kaptok,mert nincs előszava.
Újabb besorolhatatlan baromság. De tényleg! Írok egy aránylag korrekt állatmesét, valami eszméletlen kifinomult szóhasználattal, és mikor átolvasom, kiderül hogy annyira krumpli az egész, hogy szinte fáj.
A lényeg, hogy az idősebb de retardáltabb korosztálynak biztos tetszeni fog.
Spoiler: egy vidra és egy sün barátságáról szól, happy opening-el kezdődik, a történetet nem árulom el, mert körülményes.
Spoiler end

A másik novella nem állatmese és nem  szemgödör, de egy megálmodott dolgot vittem papírra- ezt Zsu még mindig nem adta vissza a kéziratot!!!- és  az betegebb mint a vidrás  cucc.
Az almafókán keresztül, a fém  prokariótán át, a  nyálkás zöld óriásvakondig minden van benne.
Arról ízelítő ennyi  elég is :D

Egy apróság: az oké, hogy így írogatok, meg minden, de gépíráshoz diszleksziás vagyok. Pedig tanultam gépírni,tudok gépírni, de mindig melléütök  betűket. Így nehéz  száz oldalakat írni....

Állatmesékről annyit,hogy a gyerekek fejlődésében  segítenek, ha elbábozzák nekik állatfigurákkal,  hogy hogy viselkedünk helyesen egymással.  Mazsola és Tádé című még anno fekete-fejéren  adott műsorát aki látta, az tud különbséget tenni a jó és  a  fos 3d animációs  mai baromságok között. (pl Kisherceg a minimaxon- én kiakadtam). És ezekkel a mai vackokkal  tanítják a mai gyerekeket a szépre-jóra? néhány ilyen animációs cucctól még én is kiakadok... Ijesztők ...
Egyszer volt szerencsém megnézni régi bábos kedvenceinket élőben az M1 stúdiójának jelmez és kellékraktárában. Tudtátok, hogy a  tévémaci valójában 2és fél  méter magas és egy ember belebújhatott? És hogy Süsü 2szer gyulladt ki eddig?  Mindenkinek ajánlom a stúdiólátogatást!
Egyszeregy ajándékboltban láttam Mazsola   és Tádé plüssöket, úgy voltam vele, hogy az nekem  kell, nézem az árát: élet nagyságú plüss (tehát pici mint a bábu) 4500HUF -.- miért  ilyen drága minden?

Nemtudom, hogy  külhonban mik a nagy kedvenc gyerekmesék, ha valakinek volt kedvence írjon...
Ha egyáltalán olvassa ezt a cuccot bárki is.... 

most Kuroko no basuke háttér csakrandom...

elnézést ezért  a háttérért, de Miss  Muffin (nyál)  kedvéért beállítottam két napra ezt a szutykot, csakhogy örüljön:d

randompictures:X No.0.1

most néhány munkámat mutatom be:
ezt feltöltötték a facebookra én meg unatkoztam:

ez lett belőle:

aztán  eszembe jutott, hogy vannak még más fejformák is, így lett egy Robert Downey JR.

és megtaláltam egy régi, még anno megrendelésre készült, végül kiállított darab fotóját a gépen, azaz a galériámban deviantArton:

ezvalami színész aki játszott a 127órában

és volt egy másikmegrendelés D-D-D-Dexter:

ez nem lett annyira jó

:/

ésvolt egy még régebbi Shanon a 30sectoMars-ból: 

ezek voltak a portréféleségek idáig a No.01cikkben 

újabb repost

egy kóros betegségről:

Zombi invázió- Avagy napjaink kóros betegsége

  A zombik mindenhol ott vannak a világunkban, de ezen nem kell meglepődnünk. Igen, jól látjátok, zombit mondtam! Ez egy szép nagy társadalmi réteg, akik lassan elfoglalják a földet. Hogy hogy terítik a vírust? A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: telefonokkal!
  A zombik ezen fajtáját az az elvetemült réteg képezi, akik napi 24 órából legalább 12-őt a telefonjukon pötyögve töltenek. Ez nem általánosítás, ezzel kis mértékben nincs semmi baj (értsd: nem az a zombi, aki valaha is fészbúkozik/játszik/írogat telefonon napi egy óránál is kevesebbet, hanem az, akinek ez a fél életét tölti ki, nem lehet másképp elérni, csak ha fészen ráírsz, és még beszélgetés közben is képes a szemed helyett a világító képernyőbe nézni). Ezt a súlyos, kóros, már-már betegségnek mondható valamit a kamaszok jelentős része el is kapja módszeresen. Az úgynevezett 'terítő eszközei' az egésznek a különféle okos telefonok, tabok, és a technika legkülönfélébb vívmányai, amivel manapság a népet szédítik. A kamaszok körében majdnem mindenkinek van otthoni/asztali számítógépe, ha más nem, egy laptop, ennek ellenére egy rendes asztali gép árát is képesek néhányan kiadni azért, hogy legyen még egy, zsebben tartható, telefonnak nevezett számítógépük. (Nem minden okos telefon kerül ennyire sokba, ezt aláírom, csak egy sarkított alátámasztása volt az elméletnek.) Alátámasztásnak még simán besorolhatom egy saját szememmel látott tapasztalatomat: egy srác elmerült a telefonjában (gondolom fészbúk), és nem vette észre a vészesen felé közeledő oszlopot. Látványnak, nem mondom, nagyon röhejes volt, de elrettentő példának is szolgál, hogy a molylepke-szindróma (arra néz amerre a kijelző világít) mennyire befolyásolja az életünket és az odafigyelési képességünket.
  Régen a telefont még telefonnak használták az emberek, nem számítógépnek. Ráadásul a gombos telefonok újonnan egyre keresettebbek. Nem szükséges, sosem használt (rengeteg) alkalmazásért minek pénzt kiadni?

A lényeg: ne hagyjátok, hogy az okos telefonnak nevezett eszköz szép, kéken világító képernyője átállítson a sötét oldalra! Egyszer a gépek amúgy is átveszik az irányítást, ne siettessük el ezt a folyamatot.

repost..

az előző blogon már írtam,de mint mondtam az sulis cucc,szal most ide kipakolom:

Elemzés az elemzőről- avagy,így látja egy zseni a világot

  Az az embert érő információáradat, amit napjainkban kapunk a külvilágtól képi, nyelvi, hangi  ingerek, információk, adatok egyfajta túladagolást idézhetnek elő.  A  túláradó adatok csak egy részét képes az emberi agy tudatosan tárolni (pl a képi memóriánk egy kép 62 %-át), de még így is sokkal nagyobb az úgymond 'fordulatszám', mint például 10 évvel ezelőtt. Jó lenne egy öblítő, ami a felesleges adatokat egy gombnyomással eltüntetné (megjegyzem rengeteg van belőlük a reklámok, fészbúkposztok és mi egyéb káros  behatásoknak köszönhetően). 

  Sir Arthur Conan Doyl regényének híres figurája, Sherlock Holmes az információk ilyenfajta szelektálásának a mestere, vele született képességgel rendelkezik. Sherlock Holmest nem kell bemutatnom (biztos találkoztatok vele valamilyen formában, ha nem a regényében, de filmben vagy a BBC által gyártott sorozatban, ami mellesleg a legjobban ragaszkodik az eredeti verzióhoz az évszámot leszámítva), de a miheztartás végett íme a személyleírása: egyszóval zseni. Otthonosan mozog tudományok, főleg a kémia körében,egy komplett London térkép van az agyába égetve, következtetéseket tud levonni olyan, normál emberi szemmel alig észrevehető (vagy éppen csak figyelmen kívül hagyott) apró részletekről, amelyek tudtunk nélkül, de igen sokat elárulhatnak az életvitelünkről. Személyiségében egyértelműen ott virít az a kötelező arrogancia és egoizmus, amit intelligenciájához mérten simán megengedhet magának. Mindemellett kitűnő színész (főleg ha az információszerzésről van szó, még egy-két könnycseppet is kicsikar magából). Otthonában a színészet nem igazán megy neki, leplezetlenül unatkozik, panaszkodik egy szaftos gyilkosság, vagy kellően bonyolult ügy hiányában. Azért érzelmes, felettébb ragaszkodó típus, de csakis kizárólag Dr. Watsonhoz, aki próbál jó hatással lenni rá, nem sok sikerrel.

  Hogy miért fogott meg a karakter? Tisztelem az okos embereket, kiváltképp azokat, akik nemcsak tanultak, de alapvető intelligenciával rendelkeznek. Az ehhez a személyiséghez társuló racionalitás, a logika állandó használata, és valamilyen mértékben a tévesen beképzeltségnek hívott, jellemhez kötelezően társuló minimális egoizmus (valójában egészséges önbizalom) igen imponáló tud lenni. Ennek a személyiségnek a szöges ellentéte (javítsatok ki ha tévedek) az az unintelligens állatfaj, aki mégis nagyon okosnak hiszi magát, beképzelt a semmire. Ez a magatartás taszító, és bizonyítás nélkül, Sherlokot is sokszor hitték ilyennek. Ezért mondják mindig, hogy előbb ismerjünk meg valakit, aztán mondjunk véleményt. Ezt mondhatják akárhányszor, fizikai képtelenség szembemenni egy genetikailag belénk kódolt dologgal. Az előítélet rossz dolog, sokszor tényleg téves, de a szimpátiát még egy ember tüzetesebb megismerése során sem tudunk mindig kialakítani. 

  Mire akarok mindezzel kilyukadni? Különösebben semmire, csak egy személyes vélemény volt. Többnyire nem is Sherlock Holmest taglaltam, hanem különféle viselkedési, személyiségi normákat, ideákat (legalábbis általam annak vélt tulajdonságokat). Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy Sherlock Holmes (bár kitalált személy, állítólag az író egyik barátja adta rá az ihletet, szóval lehet benne valóságalap) és A.C.Doyl egyszerűen zseniálisak, elismertek, nem minden alap nélkül. Tiszteletem az övék!