Ma a tanításról fogunk beszélni. Sajnálatos tapasztalatom az oktatásban, hogy igen furcsán értelmezik a tanárok a tanulók reakcióit. Rossz példák többek között: ha a gyerek megkérdez valamit óra elején, mondván, hogy nem érti és legyen szíves a tanár elmagyarázni, akkor abból nem dolgozatot kéne íratni. És ez csak egy példa volt csodálatos tapasztalataimból.
Elő-elő fordul olyan is, hogy olyanból írunk dolgozatot, amit senki nem ért, nem vettük előző órákon, de mégis a kérdések között van és félévi osztályzat múlhat azon az egy ponton,. amit a feladattal veszítünk. Ez (a tanárok elmondása szerint) nem azért van, mert ki akarnak szúrni a diákkal (persze erre is volt már példa, de azt a viselkedési problémák orvosolására használják: ennek eredménye, hogy azt az egy embert, aki a tényleges okozója volt óra után megverik a mosdóban). A dolgozatba bekerülő dafuq-feladatok valódi oka az, hogy a tanárok is emberek és elfelejtik, hogy mit tanítottak pont annak az osztálynak az 50 másik közül, valamint egyszerűen csak természetesnek veszik bizonyos feladatok értését- holott a diákoknak gőzük sincs hogy-mint kell azt megoldani.
Erre jönne a válasz: "Kérdezzenek a tanároktól!"
Ami, ha belegondolunk korrekt is lenne, de mikor már rákérdezés után sem ért senki semmit, az baj- főleg, ha azt se tudják mire kell rákérdezni.
Kiben van a hiba? - egyszerű: mindenkiben!
Ez egy nagyon csúnya ördögi kör, melyet az oktatás feltalálása óta nem tudunk kikerülni. Induljunk ki a tanulók természetéből, mondjuk a kamaszokból. Milyen az átlag diák? Lusta, próbálja a legegyszerűbb, legrövidebb utat megtalálni bármely probléma megoldására, csakhogy ne kelljen sokat dolgoznia, igaz ez az élet minden területén. Tulajdonképpen ez egy hasznos tulajdonság a mindennapokban, viszont hátraütője, hogy a legegyszerűbb megoldás nem mindig a legjobb- főleg, ha azt vesszük, hogy leülni pihenni, ahelyett, hogy utánajárnánk a tananyagban felfedezett problémáinknak szimpla lustaság és csak rossz következménye lehet. De ugyan, ki nem csinált még ilyet? --- Viszont! Ha mégsem tud rájönni a megoldásra magától, akkor kérdezni kell a tanártól. Ha nem tudja mit nem ért pontosan, akkor megkérheti a tanárt, hogy a teljes feladatot vegyék át még egyszer, hátha úgy felvillan a fény az alagút végén. És azt hisszük, hogy itt nem lehet semmi probléma, mert ha megkérdezzük az már fél siker.
Mert a tanár szava szent és sérthetetlen!- nos, ez ellen lenne mit mondanom, de ócsárolás helyett, próbáljunk a probléma gyökeréig ásni, opciónként.
Tegyük fel, a gyerek megkérdezi a tanártól a feladatot, mert abszolút semmit nem ért. Milyen válaszokat kaphat?
1. Tanuld meg otthon.
2. Erre most nincs időm, tanuld meg otthon.
3. Hát, ezt mindenkinek alapvető lenne tudnia!
4. 5 perc alatt ledarálja az egész órai anyagot, amiből persze semmi nem ragad meg, pláne ha szóban kapjuk a magyarázatot.
5. Majd kérdezd meg órán- ennek két esete az előbbi 5 perces darálás, vagy jobb esetben a többiekkel együtt próbálja rávezetni a diákot a megoldásra- és itt már csak a belefektetett idő lehet a gond.
6. Elmagyarázza pontról-pontra és a gyerek vagy megérti vagy nem. Ha igen?- akkor "okos vagy kisfiam" esetben sanszos a jobb jegy a következő órai dolgozaton. Ha nem?- "hülye vagy kisfiam" és simaaaa 2es!
De miért nem értik a gyerekek az átfogó magyarázatot: akkor éppen nem figyelnek, nincsenek kellő alapismereteik, hozzá se szagoltak előző órán vagy otthon az anyaghoz, vagy csak egyszerűen nincs kapacitásuk megérteni az adott anyagot. De vajon mindig a gyerek hibája? Lehetséges e az a teljesen elképzelhetetlen állítás, hogy a tanár magyaráz rosszul? - Abszurd állítás, hát ki hallott már ilyet!!!
Holott az állítás nagyon is igaz, bizonyos esetekben. A tanár módszere függ attól, hogy milyen a személyisége, mennyire elhivatott, hogy tanították ki az egyetemen, milyen gyerekanyaghoz van szokva, de van az a nagyon ritka eset is, hogy egyszerűen alkalmatlan- ez önhibáján kívül történik, enyhébben megfogalmazva pályatévesztés.
Most az ön,hogy beszóltam az oktatásnak, de tulajdonképpen igen alapvető problémákat- sőt inkább élethelyzeteket fogalmaztam meg és nem az iskolámra vonatkozólag, hanem általában véve, több iskola tanulóinak beszámolói alapján is. Tudom, hogy a cikk nem váltja meg a világot, de egy próbát megér, hogy konkretizáljam a dolgokat a fejem körül. Mert megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, a szavakkal eddig el nem mondottat, leírni azokat a dolgokat, amikkel amúgy nem is foglalkoznánk, de fontosak lehetnek- igazi kihívás! (és egyfajta berögződés nálam)
A háttérkép meg azért láma, mert fuck off azokanak akik elszívják az életenergiámat!
Elő-elő fordul olyan is, hogy olyanból írunk dolgozatot, amit senki nem ért, nem vettük előző órákon, de mégis a kérdések között van és félévi osztályzat múlhat azon az egy ponton,. amit a feladattal veszítünk. Ez (a tanárok elmondása szerint) nem azért van, mert ki akarnak szúrni a diákkal (persze erre is volt már példa, de azt a viselkedési problémák orvosolására használják: ennek eredménye, hogy azt az egy embert, aki a tényleges okozója volt óra után megverik a mosdóban). A dolgozatba bekerülő dafuq-feladatok valódi oka az, hogy a tanárok is emberek és elfelejtik, hogy mit tanítottak pont annak az osztálynak az 50 másik közül, valamint egyszerűen csak természetesnek veszik bizonyos feladatok értését- holott a diákoknak gőzük sincs hogy-mint kell azt megoldani.
Erre jönne a válasz: "Kérdezzenek a tanároktól!"
Ami, ha belegondolunk korrekt is lenne, de mikor már rákérdezés után sem ért senki semmit, az baj- főleg, ha azt se tudják mire kell rákérdezni.
Kiben van a hiba? - egyszerű: mindenkiben!
Ez egy nagyon csúnya ördögi kör, melyet az oktatás feltalálása óta nem tudunk kikerülni. Induljunk ki a tanulók természetéből, mondjuk a kamaszokból. Milyen az átlag diák? Lusta, próbálja a legegyszerűbb, legrövidebb utat megtalálni bármely probléma megoldására, csakhogy ne kelljen sokat dolgoznia, igaz ez az élet minden területén. Tulajdonképpen ez egy hasznos tulajdonság a mindennapokban, viszont hátraütője, hogy a legegyszerűbb megoldás nem mindig a legjobb- főleg, ha azt vesszük, hogy leülni pihenni, ahelyett, hogy utánajárnánk a tananyagban felfedezett problémáinknak szimpla lustaság és csak rossz következménye lehet. De ugyan, ki nem csinált még ilyet? --- Viszont! Ha mégsem tud rájönni a megoldásra magától, akkor kérdezni kell a tanártól. Ha nem tudja mit nem ért pontosan, akkor megkérheti a tanárt, hogy a teljes feladatot vegyék át még egyszer, hátha úgy felvillan a fény az alagút végén. És azt hisszük, hogy itt nem lehet semmi probléma, mert ha megkérdezzük az már fél siker.
Mert a tanár szava szent és sérthetetlen!- nos, ez ellen lenne mit mondanom, de ócsárolás helyett, próbáljunk a probléma gyökeréig ásni, opciónként.
Tegyük fel, a gyerek megkérdezi a tanártól a feladatot, mert abszolút semmit nem ért. Milyen válaszokat kaphat?
1. Tanuld meg otthon.
2. Erre most nincs időm, tanuld meg otthon.
3. Hát, ezt mindenkinek alapvető lenne tudnia!
4. 5 perc alatt ledarálja az egész órai anyagot, amiből persze semmi nem ragad meg, pláne ha szóban kapjuk a magyarázatot.
5. Majd kérdezd meg órán- ennek két esete az előbbi 5 perces darálás, vagy jobb esetben a többiekkel együtt próbálja rávezetni a diákot a megoldásra- és itt már csak a belefektetett idő lehet a gond.
6. Elmagyarázza pontról-pontra és a gyerek vagy megérti vagy nem. Ha igen?- akkor "okos vagy kisfiam" esetben sanszos a jobb jegy a következő órai dolgozaton. Ha nem?- "hülye vagy kisfiam" és simaaaa 2es!
De miért nem értik a gyerekek az átfogó magyarázatot: akkor éppen nem figyelnek, nincsenek kellő alapismereteik, hozzá se szagoltak előző órán vagy otthon az anyaghoz, vagy csak egyszerűen nincs kapacitásuk megérteni az adott anyagot. De vajon mindig a gyerek hibája? Lehetséges e az a teljesen elképzelhetetlen állítás, hogy a tanár magyaráz rosszul? - Abszurd állítás, hát ki hallott már ilyet!!!
Holott az állítás nagyon is igaz, bizonyos esetekben. A tanár módszere függ attól, hogy milyen a személyisége, mennyire elhivatott, hogy tanították ki az egyetemen, milyen gyerekanyaghoz van szokva, de van az a nagyon ritka eset is, hogy egyszerűen alkalmatlan- ez önhibáján kívül történik, enyhébben megfogalmazva pályatévesztés.
Most az ön,hogy beszóltam az oktatásnak, de tulajdonképpen igen alapvető problémákat- sőt inkább élethelyzeteket fogalmaztam meg és nem az iskolámra vonatkozólag, hanem általában véve, több iskola tanulóinak beszámolói alapján is. Tudom, hogy a cikk nem váltja meg a világot, de egy próbát megér, hogy konkretizáljam a dolgokat a fejem körül. Mert megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, a szavakkal eddig el nem mondottat, leírni azokat a dolgokat, amikkel amúgy nem is foglalkoznánk, de fontosak lehetnek- igazi kihívás! (és egyfajta berögződés nálam)
A háttérkép meg azért láma, mert fuck off azokanak akik elszívják az életenergiámat!
No comments:
Post a Comment