Oké, mielőtt belekezdenék a horrofilmek és maga a "kultusz"( ha szabd így nevezni) elemzésébe, leírásába, tisztáznunk kell valamit: nem vagyok pszichopata, sem sorozatgyilkos, sem szadista se semmi egyéb, amivel a beteg embereket jellemezhetik! Szociopata talán, de az érdektelenséget esetenként hozzáértő "rajongás " válthatja fel. Ettől nem kell megijedni, egyszerűen csak jártas vagyok a horror és okkult témában, de még nem öltem meg senkit:D
Szóval, első pont egy horrorfilm, amit nemrég láttam és tetszett:
Broken
ez a film angolul volt magyar felirattal. A leírása annyi volt, hogy gyenge idegzetűek ne nézzék meg- de ez csak az első pár percére volt igaz a filmnek. Nem volt akkora durranás mint vártam, mert tényleg csak az elején és a végén volt valami akció, közben alig.
A történet egy sorozatgyilkosról szól, aki egy borotvapengét varr a nők hasába nyakuknál odakötözi őket egy fához, alájuk állít gy instabil sámlit -elég magason- és egy hegyes karót ad a kezükbe. A feladatuk, hogy kibontsák a varratot, kiszedjék a pengét és levágják magukat a fáról. Feladat hátraütői: ha a sokktól elájulnak, felakasztva megfulladnak; ha kivágják a pengét, kipotyoghatnak a belső szerveik, és még fel is vannak lógatva, meghalnak; ha kiveszik a pengét és kivágják magukat,a vérveszteségtől vagy a belsőszervek hiányától meghalnak; ha valaki még ezt is túléli, az úgyse tud hova futni, inkább lelöveti magát a gyilkossal, vagy öngyilkos lesz. Persze a történet nem ebből az öldöklésből áll, ez az első párperc, de van egy nő, aki megmenekül, az ő történetét láthatjuk. Unalmas volt a film főszála, szerintem a gyilkos fejébe látva, vagy csak folyamatos öldöklését nézve több izgalom szorult volna a filmbe. Így viszont csak 10/5. A kamerabeállítás viszont tetszett, mert olyan volt, mintha egy bokorból leskelődve néztük volna végig- persze voltak közelik is meg miegymás, de ez adta meg az izgalmát a filmnek. A legnagyobb dráma az egészben, hogy egy igaz történeten alapul, mármint tényleg volt egy ilyen történet, egy ilyen sorozatgyilkos, ettől a tudattól válik ijesztővé.
ÉS itt ki is térünk az első kérdésre: Mitől lesz ijesztő egy horrorfilm?
Ugye a horrornak is megvannak a maga kategóriái, például az ördögűzős horror- ezek az okkult cuccok, amikor ördögi hatalom van a háttérben, őrül vagdalós horror- folyik a vér hektoszámra és mindenki meghal, pszicho- az ember elméjét téveszmékkel, hangeffektekkel és hirtelen mozgásokkal ijesztgeti, még valaki (vagy mindenki, esetleg egy túlélőt leszámítva) meg nem hal, és végül a valóságalapú vagy valósághű horror- és ez a legijesztőbb mind közül.
Fejtsük ki az egyes műfajokat:
1-Okkult téma
Az ördögűzős horrorok mindig egy olyan fajta félelmet keltenek az emberben, hogy valami idegen és felfoghatatlan akar megölni minket, és bármelyik pillanatban meg is teheti. A műfaj sajátossága, hogy az ismeretlen dolgoktól való puritán ösztönösen működő félelmünkre hat. Ezt kíséri általában az az elkeseredett és többnyire sikertelen próbálkozás, hogy elűzzük ezt az idegen hatalmat, mindeközben (jóesetben) még patakokban folyik a vér is.
Ezt a műfajt nagyon jól meg lehet csinálni, úgy hogy a néző végig rettegje a filmet, de ugyanilyen könnyen el lehet szűrni is. Tulajdonképpen az effektek (hang és képi egyaránt) időzítésén műlik minden. Folyamatos stresszhelyet fenntartása, az idegen erő/ördög/ijesztő izé háttérjelenléte a legtöbb jelenetben, hirtelen hangeffektek, fura háttérzajok. Be kell vonni a nézőt abba a másvilági környezetbe, ami a film hangulatát tükrözi, hogy aztán azokkal a rémekkel álmodjon.
2- darálthús
Ennek a műfajnak igazából a véren és beleken kívül nincs semmi jelentős sajátossága, csak vagdalnak, meghalnak és kész. Ebbe a műfajba általában az elcseszett okkult és túlpörgött pszicho filmek sorolhatók be, ahol a kelleténél több a véres effekt és belsőszerv. Én nem igazán félek ezektől, nincs meg benne az a stressz, amitől félni lehetne, csak mindenki meghal és kész.
3- psziho
Ez a szellemi játékot űző műfaj, ahol tényleg az ösztönös félelemre mennek az alkotók, hogy a legnonszenszeb módon facsarják ki az ember téveszméit, képzeletét. Ez a műfaj azért tetszik annyira, mert pszichológiai hadviseléssel magát az emberi létformát támadja, mintsem hogy olyan képeket mutogat, amin valakinek kilóg a mindene. Igenérdekes művek születnek, de ezt is könnyű elszúrni, mert a pszichológiai hadviselés a hozzá kötött háttérsztorival együtt ellaposodhat, ha nem tartja fenn végig a félelemfaktort.
4-true story
Tipikusan az a műfaj, ami ráébreszt mivoltunkra. Nem feltétlenül a félelemkeltés a célja, hanem hogy bemutassa, hogy vannak emberek, akik olyan szörnyűségekre képesek, amiket normálisan alig tudunk elképzelni. És ebben a műfajban pont ez a rémisztő: a felismerés.
Nah így kimerítve a műfajleírásokat majd rátérek erről a közeledő ünnepre: a halottak napjára- halloween és a halottkultuszra- zombikra- és átbeszéljük az elkorcsosodott sablonokat is rémtörténet témakörben.
Szóval, első pont egy horrorfilm, amit nemrég láttam és tetszett:
Broken
ez a film angolul volt magyar felirattal. A leírása annyi volt, hogy gyenge idegzetűek ne nézzék meg- de ez csak az első pár percére volt igaz a filmnek. Nem volt akkora durranás mint vártam, mert tényleg csak az elején és a végén volt valami akció, közben alig.
A történet egy sorozatgyilkosról szól, aki egy borotvapengét varr a nők hasába nyakuknál odakötözi őket egy fához, alájuk állít gy instabil sámlit -elég magason- és egy hegyes karót ad a kezükbe. A feladatuk, hogy kibontsák a varratot, kiszedjék a pengét és levágják magukat a fáról. Feladat hátraütői: ha a sokktól elájulnak, felakasztva megfulladnak; ha kivágják a pengét, kipotyoghatnak a belső szerveik, és még fel is vannak lógatva, meghalnak; ha kiveszik a pengét és kivágják magukat,a vérveszteségtől vagy a belsőszervek hiányától meghalnak; ha valaki még ezt is túléli, az úgyse tud hova futni, inkább lelöveti magát a gyilkossal, vagy öngyilkos lesz. Persze a történet nem ebből az öldöklésből áll, ez az első párperc, de van egy nő, aki megmenekül, az ő történetét láthatjuk. Unalmas volt a film főszála, szerintem a gyilkos fejébe látva, vagy csak folyamatos öldöklését nézve több izgalom szorult volna a filmbe. Így viszont csak 10/5. A kamerabeállítás viszont tetszett, mert olyan volt, mintha egy bokorból leskelődve néztük volna végig- persze voltak közelik is meg miegymás, de ez adta meg az izgalmát a filmnek. A legnagyobb dráma az egészben, hogy egy igaz történeten alapul, mármint tényleg volt egy ilyen történet, egy ilyen sorozatgyilkos, ettől a tudattól válik ijesztővé.
ÉS itt ki is térünk az első kérdésre: Mitől lesz ijesztő egy horrorfilm?
Ugye a horrornak is megvannak a maga kategóriái, például az ördögűzős horror- ezek az okkult cuccok, amikor ördögi hatalom van a háttérben, őrül vagdalós horror- folyik a vér hektoszámra és mindenki meghal, pszicho- az ember elméjét téveszmékkel, hangeffektekkel és hirtelen mozgásokkal ijesztgeti, még valaki (vagy mindenki, esetleg egy túlélőt leszámítva) meg nem hal, és végül a valóságalapú vagy valósághű horror- és ez a legijesztőbb mind közül.
Fejtsük ki az egyes műfajokat:
1-Okkult téma
Az ördögűzős horrorok mindig egy olyan fajta félelmet keltenek az emberben, hogy valami idegen és felfoghatatlan akar megölni minket, és bármelyik pillanatban meg is teheti. A műfaj sajátossága, hogy az ismeretlen dolgoktól való puritán ösztönösen működő félelmünkre hat. Ezt kíséri általában az az elkeseredett és többnyire sikertelen próbálkozás, hogy elűzzük ezt az idegen hatalmat, mindeközben (jóesetben) még patakokban folyik a vér is.
Ezt a műfajt nagyon jól meg lehet csinálni, úgy hogy a néző végig rettegje a filmet, de ugyanilyen könnyen el lehet szűrni is. Tulajdonképpen az effektek (hang és képi egyaránt) időzítésén műlik minden. Folyamatos stresszhelyet fenntartása, az idegen erő/ördög/ijesztő izé háttérjelenléte a legtöbb jelenetben, hirtelen hangeffektek, fura háttérzajok. Be kell vonni a nézőt abba a másvilági környezetbe, ami a film hangulatát tükrözi, hogy aztán azokkal a rémekkel álmodjon.
2- darálthús
Ennek a műfajnak igazából a véren és beleken kívül nincs semmi jelentős sajátossága, csak vagdalnak, meghalnak és kész. Ebbe a műfajba általában az elcseszett okkult és túlpörgött pszicho filmek sorolhatók be, ahol a kelleténél több a véres effekt és belsőszerv. Én nem igazán félek ezektől, nincs meg benne az a stressz, amitől félni lehetne, csak mindenki meghal és kész.
3- psziho
Ez a szellemi játékot űző műfaj, ahol tényleg az ösztönös félelemre mennek az alkotók, hogy a legnonszenszeb módon facsarják ki az ember téveszméit, képzeletét. Ez a műfaj azért tetszik annyira, mert pszichológiai hadviseléssel magát az emberi létformát támadja, mintsem hogy olyan képeket mutogat, amin valakinek kilóg a mindene. Igenérdekes művek születnek, de ezt is könnyű elszúrni, mert a pszichológiai hadviselés a hozzá kötött háttérsztorival együtt ellaposodhat, ha nem tartja fenn végig a félelemfaktort.
4-true story
Tipikusan az a műfaj, ami ráébreszt mivoltunkra. Nem feltétlenül a félelemkeltés a célja, hanem hogy bemutassa, hogy vannak emberek, akik olyan szörnyűségekre képesek, amiket normálisan alig tudunk elképzelni. És ebben a műfajban pont ez a rémisztő: a felismerés.
Nah így kimerítve a műfajleírásokat majd rátérek erről a közeledő ünnepre: a halottak napjára- halloween és a halottkultuszra- zombikra- és átbeszéljük az elkorcsosodott sablonokat is rémtörténet témakörben.
No comments:
Post a Comment