Kalandos kontraszt- az álmom könyvben

A Kalandos kontraszt egy mesés, fantasy elemekkel ésnémi sci-fivel tarkított nagyon nagyon furcsa történet, ami úgy keletkezett, hogy életem legszokatlanabb dolgát műveltem.. Aludtam! -közismert kávézombiként ez teljesítmény...-
Megálmodtam- szó szerint- ezt a történetet, és hogy nehogy elfelejtsem hajnalban (fél 4) felkeltem és le is körmöltem a vázlatát,majd fél hatkor keltem is napi rutin szerint.
Haverom le is fotózta: megjegyzés~kösz, hogy végre egy kerek év után visszaszolgáltattad:D~
íme

A történet első vázlata- a kézirat legkezdetlegesebb formája, de már hasonlít a történethez. Az első könyvemet 14szer írtam át..kíváncsi vagyok ezt hányszor fogom:D

ha az okos  emberek csúnyán írnak, akkor én valami nagy zseni lehetek, mert ez még szép, mert utólag írtam rá, de a belsejét már én is alig bírom elolvasni... 

ennyi lett 2 óra  munkája...

És a beígért könyvkészítés lépéseihez hozzá kell tennem a Hogyan szeressünk egy pszichopatát  kezdeményeit: 

ezegy10x10es papírfecni. Tartalmazza a két főszereplő jellemtervét, valamint a könyv első felének cselekményvázlatát.  

   karaktervázlat bővebben a5:D

0-ról indulva így néz ki a könyvtervezés, főleg ha 6 különböző sztorira van ötlete az embernek.Érdemes jegyzetelni, néha muszáj többször is, mert a kis fecniket állandóan elhagyom....
Ma ennyit bírtam:x
Kávé!o.o

KÖhöM!

5.
"Mi, emberek különbözőek vagyunk ugyan, de emberi minőségünkben egyenlők. A másság szemléletekor leggyakrabban elhatárolunk, különbséget teszünk értékes és értéktelen, nagyobb értékű és kisebb értékű, értékhordozó és értékvesztett, végső soron emberi és nem emberi között. Az emberi mivoltot, az emberi létezést tekintve azonban nem határozhatunk meg ilyen különbségeket. Nincs olyan emberi tulajdonság, amely társadalmi értelemben az ember minőségét különbözővé tenné."

A megkülönböztetés egy olyan sport,amiben mindenki eltöri a bokáját; legrosszabb esetben a gerincét,de a bokáját biztos! Mert akárhova nézünk,mindig különböző emberekbe fogunk botlani! 

A normális egy felettébb szubjektív fogalom! Az hogy a társadalom mit nevez normálisnak, meg hogy én mit nevezek normálisnak,pláne, hogy mások mit neveznek normálisnak az nem minden esetben függ össze!  
A  különbözőség egyáltalán nembaj,sőt! Jobblenne talán egy tömegesen gyártott társadalomban élni, ahol mindenki teljesen ugyanúgy néz ki,viselkedik és beszél?- lehet, mert akkor teljes egyenlőség lenne, mindenki ugyanúgy gondolkodna, és nem lenne faji, nemi, stílusbeli, akármilyen megkülönböztetés. 
Viszont mennyivel jobb lenne egy olyan elfogadó  társadalomban élni,ahol nem azért tekintenek egyenlőnek, mert egyforma vagy, hanem mert olyan vagy amilyen, és ez senkit sem késztet arra, hogy ítélkezzen feletted,vagy negatív véleménnyel legyen rólad, pusztán az első szemre vétel után. 

   A különbözőséget nem kell szeretni, de elfogadni néha nem ártana!   

Ide a  The Grenma-Hiába sírszc. dal szövegét tudnám a legtalálóbbnak mondani:

Süllyed a hajó, már csak az árbóc látszik 

Pancsolj csak, elvan a gyerek, ha játszik 

Te vagy élet-halál ura a saját kis pocsolyádban 

Nyomd víz alá a gumikacsát, vagy húzd ki a dugót a kádban 

Akkor is csak egy vagy a sok közül, utolsó a sorban 

Az élet már csak ilyen, hiába sírsz (hiába sírsz) 

Ha nem tetszik amit látsz, menj, és játssz tovább a porban 

Vagy maradj itt, lássuk mennyit bírsz 

Az ember értéke nem abban nyilvánul meg, hogy mennyire drága cuccokban jár vagy, hogy milyen a munkaköre, mennyire képzett, mennyit keres. És EGYÁLTALÁN NEM abban, hogy melyik rasszhoz, nemhez, nemzethez, szexuális orientáltsághoz tartozik! 

Az ember nem azért értékes mert ember! Felőlem jöhet valaki a Marsról is, csak ne vágjon fejbe egy péklapáttal minden ok nélkül,főleg ne azért mert az neki jólesik, pláne,ha én nem tettem ellene semmit...A személy értékét az mutatja meg hogy hogy viszonyul másokhoz. Persze mindenki ítélkezik olykor, de ha félretéve előítéleteit, mégis megpróbál valakiről tapasztalatokon alapuló véleményt alkotni, az tiszteletre méltó! Értékeket fellehetne sorolni, de csak a sablonok jutnak mindenkinek az eszébe, mint az,hogy kedves, segítőkész, adakozó, törődő stb... Sablon! Nem az az értékes ember, aki szentként viselkedik veled.    

"Nincs olyan emberi tulajdonság, amely társadalmi értelemben az ember minőségét különbözővé tenné!"

A sikeres üzletembereknek saccra a 75%-a szociopata és/vagy pszichopata... Az embert a ranglétrán tényleg nem a tulajdonságai vagy a személyisége különbözeti meg, hanem a pénz! Minőségileg lehet akárki, akármilyen, nem az fogja meghatározni a társadalomban elfoglalt helyét, hanem az, hogy milyen munkája van.

Néhány iskolapélda: 

A lényeg a lényegben: 

KönyvekKönyveKönyvek! part 2

Battle Royale:
Előszöris magáról a könyvről kinézetileg érdemes említést tennem, mert ugye minden könyvet a borítója és a hátoldalon lévő szöveg alapján ítélünk meg. A borító grafikája simán elmenne egy mangában, és ha jól tudom csináltak is belőle egyet

 ÍME:

 ÉS adtak hozzá térképet is, amit, ha nagyon beleéljük magunkat érdemes egy ceruzával követni, hogy tájékozódni tudjunk:

És most a vélemény: A szerkesztése, a karakterdizájnja jól össze van rakva, a leírórészek szinte kiválóak, az ugrálás a helyszínek között fejezetenként néha zavaró, pláne a sok japán név miatt, de ahogy hullanak a delikvensek, egyre követhetőbb. A borítója szép, a könyv maga vastag és puhakötésű, de nem gyűrődik (pluszt pont a kiadónak, köszi<3) , és nem tudom milyen papírból gyártották, de nem is olyan nehéz, mint várná az ember.

Tartalmilag..hát ez most ízlés kérdése, hogy kinek jön be és kinek nem, de én imádtam! Realista, nem kertel, a művésziesség helyett a tényekre, a mészárlásra koncentrál és úgy mélyít bele a történésekbe, hogy a legapróbb részletig leírja az aktuális történéseket, nem pedig úgy, hogy egy mesevilágba varázsol minden mondatával. Teljesen átlehet élni a legdurvább jeleneteket, és meg is maradnak bennünk-egy éve olvastam a könyvet-fantasztikus! Aki bírja a brutalitást,és a hentelősnek..talán nevezhető horrort könyvben, annak mindenképpen ajánlom! 

De nemcsak a vérengzésen van a hangsúly, az ember jellemének átalakulását, az állatias ösztöneink felszínre törését és a kétségbeesett túlélési ösztön kialakulásának fázisait is nagyon szépen bemutatja.  

szereintemolyan 10/8-9 szubjektíve, mert szeretem az ilyen típusú könyveket.

ÉS ne nézzétek meg a filmet belőle, mert egyrészt régi,másrészt japán =rossz horror! :P rossz volt

KönyvekKönyveKönyvek!!! part1

so.....
Első és legkedvencebb ócsárlásom fog következni a világ leghosszabbra nyúlt, közutálatnak méltán örvendő tininyáltengerő.

Twilight-összes
OH MY FRICKIN GODS OF EVERY CULTURE WHAT EXIST!
KEgyetlenszar! Ennél többet nem lenne róla érdemes mondanom, de muszáj.
Nem azért szólom le mert nem az én stílusom, de egyszerűen kín szenvedés volt elolvasni. NEm tudom hogy szedett ekkora rajongótábort, de az hogy mégis sikerült neki csak egy dolgot árul el az emberiségről: HÜLYÜLÜNK! Szinten aluli unintelligens, hollywoodi lebutított nyálkötegben forgatott maszlag, amit legszívesebben a pokol legforróbb katlanába kívánnék nyaralni.
Kiröhögtem:D
A leírórészei jók, de túl művésziek, ennél több pozitívumot még a formátumáról sem tudok rá mondani... A borító gagyi, a puha kötés katasztrofálisan kényelmetlenül gyűrődik, a hossza elképesztően feleslegesen sok, a tartalmát már kifejtettem, hogy mennyire rossz... önvédelmi fegyvernek jó, mert egyszer esett a fejemre a polcról, két hétig volt egy lila púpom, úgy néztem ki mint egy egyszarvú.
Még az egyszarvú rózsaszín kukacevő csilámláma is menőbb ennél!
 Értékelés:zeno-.....-  

Új könyv tervezet! (ez már a 6.XD)

Hogyan szeressünk egy pszichopatát-

A nem minden pszichopata tömeggyilkos.. de aki igen, az nagyon profi benne!
Mint Jonathan Colt, kicsit sem unalmas hivatása közben igazán kiélheti szenvedélyét az emberi vér látványa iránt.
Egy hétköznapinak mondható megbízatás során, azonban személyvédelemre kell adnia fejét, és megakadályozni Sheryl Brook világhírű énekesnő elrablását. Ám a gyönyörű és tehetséges lány vonzódni kezd hozzá. És ha egy átlag embernek fenekestül fel tudja forgatni az életét egy nő, akkor képzeljük csak el mit tehet egy pszichopata exkatonával!

Lehet valaha  ebből szerelmi viszony?

Azt hogy milyen szemszögből fogom írni azt nem tudom, de a teljes történet és a fejezetcímek is megvannak már, sőt a cselekmény is egy az egyben kirajzolódott, már csak el kell kezdeni dolgozni rajta. A blogomat most arra fogom használni, hogy megmutassam,hogy születik meg az apró elgondolásból egy komplett könyv. Valamint a 4kötetes 2.könyvét sem ártana már elkezdeni, arról is lesz egy kis dokumentáció. 

Az apró-cseplő baromságok sem maradnak el, a beígért punkos cikk már megvan csak papíron ,de lusta vagyok begépelni (2 hete:P). 

A fordítások sem maradnak el,csak az sokkal több időt igényel, mint magyarul írni...

How to love a psychopat

Not all psychopats are  serial killers.... but if somebody is, then he/she is a pro !

Like Jonathan Colt, who can do his unusual job with full of passion in the sweet smell of blood and gunsmoke.

While doing a ferial job - protecting a singer, Sheryl Brook from kidnapping by a kartell- the singer starts to fell in her guardian. And if a normal man's life can turn upside down by a women then what will our psychopat ex-soldier do?

Could it be a relationship someday?

I don't know how to write it (yet!) but I know the plot, even the characters and the chapters's titles. There ' lot to do with my books, and ideas, but i haven't dne anything ... I'm gona show you, how does it look like, when I'm workingon a book,or two booksat the same time. It 'll be a not interesting diary with pictures and short reports and a bit spoilers about my little babies.

I didn't forget about the punk-article, i just haven't wrote it on my computer yet. :P I 'LL!!! 

And to dont get bored of reports, i won't miss the interesting and stupid things and some recommendation/critics about books what I read .

AAAANDD Translations coming soon! I have toglobalise thispage with english.. but its lot of work:P  

Utazás az időben- Újságcikk Párizsról

Éjfélkor Párizsban

Írta: Armin Doyle

Párizs az elegánsan bohém város. Utcáin még éjjel sem áll meg az élet, holott az utóbbi időben rengeteg botrányos gyilkosság rázta meg eme gyönyörű város lakosságát, a fogadók, szalonok, színházak továbbra is nyitva állnak a szórakozni vágyók előtt, hajthatatlanul kiszolgálva vendégeik minden igényét.

Ha Párizsba kíván látogatni, és pénztárcája, kedve engedi, a következő programokat tudom ajánlani személyes tapasztalataim alapján:

Ha Párizs, akkor művészet, ha művészet, akkor Musée de Louvre! A város méltán híres múzeuma minden gyönyörű alkotásával együtt kellemes kikapcsolódást nyújthat, de az igazi kincseket a pincéje rejti ahol több száz felbecsülhetetlen értékű alkotást őriznek elrejtve a látogatók elől. Azért nem kell aggódni, a kincsek lent vannak, de mindegyikük sebészi pontossággal készített másolatát megtekinthetik a kiállítótermekben. 

Ha a képek nem elég beszédesek, látogassunk el egy irodalmi szalonba, ahol finom italok és kifinomult előkelőségek társaságában élvezhetjük az évszázad legkiválóbb és leghíresebb íróinak költeményeit, regényeit. Kis szerencsével személyesen is találkozhatunk az olyan tehetséges írókkal, mint Pierre-Augustin Caron de Beaumarchias vagy Madeleine de Scudéry . Nemcsak a szalonokban lelhetünk kifinomult társaságra és kulturálisan tájékozott beszédpartnerekre, ugyanis Párizs számos tudományos társasága és szabadkőműves páholya nyitva áll az értelmiségre vágyó érdeklődők előtt.

A sok diskurzustól és kulturális feltöltődéstől megéhezhet az ember, és ha nem elégszik meg a szalonokban felszolgált teával és száraz teasüteményekkel, akkor érdemes ellátogatnia egy kávéházba, előkelőbb fogadóba, ahol finomabbnál finomabb ételek és, jobb helyeken zenés táncos szórakoztatás várja egy frissen elkészített vacsora mellett. És ha az előadás jobban érdekelne minket, mint a finom ételek, akkor számos klubb áll rendelkezésünkre, ahol a legtehetségesebb énekesek és táncosok szórakoztatják a nagyérdeműt. Szabadtéri, akár éjszakai programnak a Montmatre negyed vagy a Place Vedöme tér kavalkádja, számos utcai performance-al kápráztatja el az arra járókat. Aki mégis inkább színházba vágyik azt tárt karokkal várja a L’Odeon vagy a Comédie-Francaise.

Ennyi szórakozás után a fáradt utazó megpihenhet a Hotel des Tulieires-ben vagy akár a Hotel Verneuil-ben, Párizs legelőkelőbb szállodáiban, hogy új napra ébredve felidézhesse előző esti emlékeit, valamint folytathassa felfedezőútját nappal, a bohém forradalmárok, és hedonista költők giccses újságpapír illatú városában. 

Hannibalizmus!!!

Igen, aki ismeri a karaktert, az tudja kiről beszélek. Népszerű sorozat nem gyenge idegzetűeknek:

Hannibál:  Ha a gyilkosság az ember tényleges valójának megnyilvánulása, akkor Hannibál Lecter, Michelangelo reainkarnációja! A történet kitalálója számomra majdnem akkora zseni, mint A.C. Doyle... Jó, picit talán elfogult vagyok, de krimirajongóként van is okom rá.
Az alapsztori az, hogy van egy pszichodokink, a végtelenül elegáns és ínyenc Hannibal Lecter, valamint az ő potenciális, diliházba való, ámbár zseniális detektív betege Will Graham professzor, akivel karöltve a legművészibb és legkifinomultabb gyilkossági esteket vizsgálják ki az FBI hatásköre alatt.
Filmtechnikailag a színhasználattól, a háttérzenéig perfekt, hangulatához illő. A színészek fantasztikusak, a szereposztás kifogástalan. Nem tudok mit hozzászólni, túl jól csinálták meg....
  A gyilkosok módszerei, ha szabad ilyet mondanom gyönyörűek. Ha engem valaki megöl,akkor az így végezzen velem!
  Komolyan, annyira kreatív és változatos a kivitelezésük tárháza, hogy azt a tényt, hogy ott emberek haltak meg figyelmen kívül is hagyjuk a múzeumba kívánkozó "alkotások" láttán. Az emberi mivoltot véljük meglátni az átlag gyilkosoknál, az elfojtott erőszakot, titkolt szexuális vágyakat, de itt az  összes gyilkos, főleg bizonyos  kiemelkedően, ínycsiklandóan bonyolult ügyeknél, valamilyen plátói módon felülemelkedik emberi mivoltján, hogy valami többként belenyúlhasson a természetes  kiválasztódás rendjébe, és átformálja egy számára ideális, elborult elméjének kellemes megnyugvást adó művészi momentummá.
  És az összes furcsaságokba torkolló gyilkossággal  párhuzamosan fut a szereplők érzelmi bonyodalmaiból és különféle elmebajaiból, egyszerű és néha komplikáltabb emberi problémáikból álló "háttérsztori", ami következtetések, gondolatok sorát indítja el a nézőben, és soha nem ülepszik le.Mindig van valami, amin érdemes, sőt kell gondolkodni, ha másért nem, hát a saját lelki megnyugvásunkért.
Fejhajtva tisztelgek a történet szülőatyja előtt, mert hatalmasat alkotott! RESPECT!
Alig várjuk a 2.évadot:) 10/11
http://www.youtube.com/watch?v=YWTVKLUtnQ4 - HAnnibal-theme