- A világ leg unalmasabb munkája az enyém… Hogy lyukadtam ki ide? Ismertem a főnök lányát, még az egyetemről, ő mutatott be a cég tulajdonosának, a mostani főnökömnek, az apjának. Papírtologató vagyok, telefonálgatok, ügyintézek, de mindezt potom pénzért, saját irodában, tiszta környezetben. Nem egy boxban valahol egy szürke, egyhangú irodaépületben, ami bűzlik az olcsó kávé, izzadság, és kétségbeesés szagától.
- Igen, átmentem a teszteken… Persze, hogy nem tanultam rá! …. Nem, édes, puskát írjanak a stréberek, meg a nyomik, nincs nekem arra időm! … Száradt a körmöm, oké?! … Igen, nagyon élvezte, bár elég undorító volt. Izzadt meg lihegett meg minden, de legalább nem tartott sokáig. A vén Chester tanár úr se teljesít már úgy, mint régen! Szerencsémre. De mit lehet tenni, egy nőnek érvényesülnie kell valahogy az életben, és aki olyan elfoglalt, mint én, erre a csinos kinézetét és vele született adottságait használja.
- Igen, James képviselő úr asszisztense vagyok. .. Tisztességes úton! Tanultam, dolgoztam, felfigyeltek rám, felvettek. De most nem is magam miatt vagyok itt! … A képviselő úr 6milliárdot sikkasztott csak az elmúlt két hónapban. … Természetesen a vezetőség mindenről tudott, ők is ezt csinálták, és csinálják majd, amég világ a világ. Nesze neked államadósság! … Persze, a képviselő úr ezzel nyerte el a tetszésüket. Agyafúrt ember, a sikkasztásai, és mellékes egyéb ügyei, amikről csak hallomásból tudok, nagyon imponáltak a vezetőségnek. Egyszer meg is hívta őket egy partira, amin én nem vettem részt, de képzelem milyen dolgok történhettek ott…. Ennél többet nem mondhatok…
~3 interjú, 3 világból. Mindhárman telefonfülkéből hívtak, de figyeltem őket. A reakcióik árulkodóak, főleg, hogy teljes biztonságban érezték magukat abban a kis piros dobozban. Az egy külön dimenzió! De nekem rohannom kell, a főnök nem fogja tolerálni, ha kések.~ Szakadtam ki gondolatmenetemből, és azonnal fogtam egy taxit, ami elvitt a szerkesztőséghez. Fel az emeleten, egyenest a főszerkesztő irodájába. Remegve nyújtom át neki a jegyzeteket, hangosan kezdi felolvasni, azaz átalakítva, leszűkítve ecsetelni, hogy mit írtam oda. Nem tudom, miért csinálja. Valószínűleg azért, hogy halljam, ha baromságot írtam.
- Első alany: irodai dolgozó, felső beosztás, magas fizetés, irodán kívüli juttatások. Meghúzta a főnök lányát, a titkárnőjét, és még két munkatársát.. egy nyomtatón? .. Most komoly? – nézett rám felig felhúzott szemöldökkel vastag keretes szemüvege mögül, mire én csak vállat vontam- Végül is, minden részlet számít. – majd folytatta – Szóval a lány juttatta be, de csak miután lefizette. Ezt így konkrétan mondta is?
- Feltételezem, nézve a tényt, hogy a csaj egy 8-as, a pasi meg egy 4,5-es lúzer.
- Jogos feltételezés. Következő : tizenéves fruska, aki úgy néz ki, mint egy szétplasztikázott 30 éves, lepukkant pornósztár. Lepippantotta a tanárát a jobb jegyét. Mily meglepő…. Jobb alanyai nem voltak?
- Lapozzon csak!
- Hm... Delikvens a felső osztályból. Ebből már minőségi botrány lesz! -eleresztettem egy "yessss"-t de csak halkan, hogyne tűnjek gyerekesnek a Főnök előtt. - Hacsak..... -ajaj- valaki meg nem vétózza.
-De rengeteget dolgoztam! Tudja maga mi utánajárás ez ilyen labilis politikai helyzetben?!
- Nem fejeztem be a mondatot! - durcásan a falnak támaszkodtam karba tett kézzel. - Hacsak nem hajlandó egy kis premium szolgáltatást nyújtani.
- Nem vagyok korrupt, sem kurva.... Na Viszlát! -fordultam is ki az ajtaján, de utánam Szólt.
- Nem olyan premiumra gondoltam! Kérem Jöjjön vissza! Beszéljük meg.
Beadtam a derekam, a Főnök pedig kiadta a feladatot. Oknyomozó riporteri ambícióimat kihasználva feladatot kaptam: meg kell tudnom kivel csalja a felesége. 2napom van rá.
................................................................................
Ami gyorsan el is telt. Adtam is a borítékban annak a pasinak az adatait, egyenesen a főnököm kezébe. Nyugodt volt, kicsit talán túl nyugodt is. De nem igazán érdekelt, csak a cikkemre tudtam koncentrálni, amit rendben nyomtatás a is adtak.
De ami ez után történt.... Azt az eseményeket sose feledem el.
Első körben közli velem az egyik kollégám, hogy nincs is semmilyen vétó, és hogy szépen ki lettem használva. Aztán kapjuk az azonnali híreket az aznapi lapszámba, hogy a Főnök megölte azt a pasast, akit lenyomoztam neki. Azt hittem összeesek az idegességtől. Tulajdon képen halálsorra küldtem egy embert.... Mint utólag Kiderült kettőt is, ugyanis a féleség, amint megtudta mi lett a szeretőjével felöltötte magát. A gyilkos, a Most már volt főnököm természetesen börtönbe került, annak is az elmegyógyintézet részlegébe. Ezen a napon úgy ereztem, én is oda tartozom....
Aztán végiggondoltam ezt a korrupció témát. Ahhoz, hogy meglegyen arról a képviselőről az Interjú, 2 emberrel is lefeküdtem, az egyik, tudta nélkül, az interjú alanya volt. Annak érdekében, hogy eljussak karrierem jelenlegi pontjára, a fél baráti körömnek végig kellett másznom a hátán magassarkúban, végig arról panaszkodva, hogy az a rohadt cipő milyen kényelmetlen.
Így utólag belegondolva egy vicc az egész! Csak mosolyogva iszogatom a sörömet, és füstöt fújok a háztetőn ülve, azt kérdezve, miért oly kegyetlen a világ?... Aztán meg jobban belegondolok. Ha van valami felsőbb hatalom, az mar nagyon sokszor sújtotta a népet minden felével. A hatalom egyenlő a gonoszsággal. Az ember pedig egyre hatalmasabb lesz, és elpusztítja isteneit, hogy helyükbe lepjen..., Megis csak igaza volt Mikszáthnak...." Az istenek halnak, az ember él "
