Wordwide system error!
A világegyetem működésének felkutatására rengeteg tudós vállalkozott már, mégse sikerült még kiderítenünk mindent. És szerintem nem is fogunk. Világegyetemünk túl összetett, és hatalmas, hogy az egyszerű emberi létforma egyáltalán fel tudja azt fogni.
Gondoljunk csak bele: vannak emberek akik az életüket a kutatásnak, tanulásnak szentelik, mégsem jutnak előre, talán csak egy hangyányi lépést, de mindenesetre meghalnak, mielőtt bármi világrengetőt kiderítenének. Egyszerűen túl rövid az emberi élet! De ne akarjunk a várható élettartamunknál tovább élni, hiszen az örök életbe még a legokosabb ember is belebolondulna. És nem csak az időhiány az oka a "tudatlanságunknak". Vegyük egy atomfizikus agykapacitását példának: gyerekként, mindannyian egy szintről kezdünk, fejlődésünk során kialakul az agyunk "teherbírása", (ami mindenkinek más), majd tanulmányaink során elkezdünk "szakosodni". És ezt nem szó szerint kell érteni: az ember gondolkodása felvesz egy saját ritmust, egy logikai menetet, egy kombinációt, amit sablonként használ a gondolkodása során, bármilyen mélyrehatóan is kell gondolkoznia egy témáról, ez az alap mindig ugyanaz. Ezt az alapot egy atomfizikus esetében, tegyük fel egy számítás logikai menete adja meg. Csak a saját területén mozog a munkájában, ezt lassan átülteti a magánéletébe is, és végül a kör bezárul! Kapunk egy adott logikai menetre "szakosodott" gondolkodásmódot, ami nem bír többet, mint, amit a saját kapacitás és logikai menete megenged neki. Pontosan az emberi gondolkodás határai, a forradalmian új szemszög és a "teljes kép látásának" hiánya miatt nem érthetünk meg a világon mindent. Az emberi elme egy mesterien megalkotott számítógép, amit életünk során úgy programozunk ahogy akarunk és sajnos akaratunkon kívül is végez magán bizonyos beállításokat.
De ha veszünk egy tiszta elmét, tegyük fel, egy gyerekét. A gyerekkorban alkotott program sokkalt több ideig fut és alkalmazható, mint egy felnőtt korban végzett módosítás (pont ezért jobb az embert gyerekkorban formálni, mert az "üres adattár" még sokkal fogékonyabb, mint a harmadig teli). Állítólag egy 2-4 éves korban a legnagyobb az agy kapacitása. Ki tudja, talán egy négyéves zseni még egyszer megfejti a világ működését!
Ha a jövőbe tekintünk, a japánok által jósolt kiberagyak, művégtagok, és csúcsmodern gépek világába, még az is lehetséges, hogy rájönnek a világ kezdetére, esetleg a végét is megjósolják. Az biztos, hogy a teljes összképre az emberi lény soha nem kap majd betekintést!
Gondoljunk csak bele: vannak emberek akik az életüket a kutatásnak, tanulásnak szentelik, mégsem jutnak előre, talán csak egy hangyányi lépést, de mindenesetre meghalnak, mielőtt bármi világrengetőt kiderítenének. Egyszerűen túl rövid az emberi élet! De ne akarjunk a várható élettartamunknál tovább élni, hiszen az örök életbe még a legokosabb ember is belebolondulna. És nem csak az időhiány az oka a "tudatlanságunknak". Vegyük egy atomfizikus agykapacitását példának: gyerekként, mindannyian egy szintről kezdünk, fejlődésünk során kialakul az agyunk "teherbírása", (ami mindenkinek más), majd tanulmányaink során elkezdünk "szakosodni". És ezt nem szó szerint kell érteni: az ember gondolkodása felvesz egy saját ritmust, egy logikai menetet, egy kombinációt, amit sablonként használ a gondolkodása során, bármilyen mélyrehatóan is kell gondolkoznia egy témáról, ez az alap mindig ugyanaz. Ezt az alapot egy atomfizikus esetében, tegyük fel egy számítás logikai menete adja meg. Csak a saját területén mozog a munkájában, ezt lassan átülteti a magánéletébe is, és végül a kör bezárul! Kapunk egy adott logikai menetre "szakosodott" gondolkodásmódot, ami nem bír többet, mint, amit a saját kapacitás és logikai menete megenged neki. Pontosan az emberi gondolkodás határai, a forradalmian új szemszög és a "teljes kép látásának" hiánya miatt nem érthetünk meg a világon mindent. Az emberi elme egy mesterien megalkotott számítógép, amit életünk során úgy programozunk ahogy akarunk és sajnos akaratunkon kívül is végez magán bizonyos beállításokat.
De ha veszünk egy tiszta elmét, tegyük fel, egy gyerekét. A gyerekkorban alkotott program sokkalt több ideig fut és alkalmazható, mint egy felnőtt korban végzett módosítás (pont ezért jobb az embert gyerekkorban formálni, mert az "üres adattár" még sokkal fogékonyabb, mint a harmadig teli). Állítólag egy 2-4 éves korban a legnagyobb az agy kapacitása. Ki tudja, talán egy négyéves zseni még egyszer megfejti a világ működését!
Ha a jövőbe tekintünk, a japánok által jósolt kiberagyak, művégtagok, és csúcsmodern gépek világába, még az is lehetséges, hogy rájönnek a világ kezdetére, esetleg a végét is megjósolják. Az biztos, hogy a teljes összképre az emberi lény soha nem kap majd betekintést!
No comments:
Post a Comment