Bevezető az Ismeretlenbe

Itt a könyvem bevezetője, amit két pohár bor és egy instant szívroham árán, de emailben eljuttattam egy kiadóhoz.
 ez az eredeti bevezető:

Unknown

Helló Mindenki!

A könyvemet egy kis bevezetővel kezdeném.

Dióhéjban: ezt a könyvet nem igazán tudom konkrétan besorolni egyik műfajba sem. Talán életrajzi light novel, de nem vagyok benne biztos.

Intrónak annyi legyen elég, hogy a főszereplő nevében íródott, aki… hogy is fogalmazzak… kicsit elmebeteg, vagy mi… Persze nem klinikai eset, de ettől eltekintve van egy felettébb ’egyéni’ világnézete. Olyan nem épp tipikus magányos farkas, akinek az emberekkel való érintkezés bármely formája nehéz (ettől még nem autista, főleg nincsenek a kommunikációval problémái, hiszen író). A múltja kíséri őt kézen fogva végig az életén, és sehogy sem tudja levakarni magáról. Még az életében megjelenő két lábon járó spaklit sem fogadja el, aki egy kicsit megváltoztatja, és segíteni próbál neki, habár mit sem sejt ’hősünk’ problémájáról. 

A kiadó honlapja kért expozét, nem tudom hogy abból mennyit tegyek közzé, de cenzúrázva a spoilereket szerintem jobban mutatja a lényegét:

Expozé

A történet „hőse”, Jamida Kazuhiko(22) egy Magyarországon nevelkedett japán származású egyetemista, aki egyetemi éveit szülőhazájában tölti. Az első évet zavartalanul túlélte, de a másodikat már nem ússza meg problémák nélkül! Pincér, író, ex-illusztrátor, őrült. Az egyedüllét az agyára ment, a bútorokkal beszélgetett, de ne ítéljük el őt visszahúzódó és igen bunkó személyisége, valamint különféle bogaras dolgai és furcsa világnézete miatt! Egyrészt azért ne, mert mindennek az oka tragikus múltjában rejlik, másrészt pedig minden defektjét tökéletesen kompenzálja művészi tehetsége.

Kinézetre is igen különböző a japánoktól (származása miatt, mert egyik szülője magyar volt). 190centi magas, nem annyira húzott a szeme. Eredetileg fekete haját barnára festette, hogy ne tűnjön ki vele a középiskolában.

Bár szinte tökéletesen beszéli a nyelvet, lelkületében, szokásaiban és életvitelében is eltér a japán átlagtól (talán még az emberi átlagtól is). Ízig-vérig magyarnak vallja magát, magyar hagyományokat és ünnepeket tart a japánok helyett. Tipikus falusi, nem bír hozzászokni a főváros hatalmas forgatagához. Kicsit olyannak hat, mint egy mérgelődő öreg bácsika, aki mindent és mindenkit utál, de ez adja a karakter komikumát.

Visszahúzódó természete lévén nehezére esik szóba elegyednie emberekkel, egyetlen barátja (egyben munkatársa is az étteremben) van, Neko, aki a vele töltött idő nagy részében csak az agyára megy. Unszimpatikus természete ellenére Jamida valahogy mégis elviseli őt, mivel anno ő segített neki a beilleszkedésben, ennyivel tartozik neki. Meg nem akar teljesen egyedül lenni.

 Pincérkedés mellett író, egy helyi szerkesztőségnél dolgozik. Cikkeket ír, meg regényeket, amiket a kiadója visszautasít. Kis kiadó, kis költségvetéssel. Lassan úgyis becsődölnek, így főhősünk elveszti egyetlen menekülési útvonalát a való világból.

De a munkahelyi gondjai a legkisebbek azon a napon, mikor megmenti Hoshiki Takadát(19), aki kómásan egy busz elé sétált volna, ha Jamida nincs ott

A történet lényegében a főszereplő személyiségében bekövetkező változásokról szól. Pontról pontra leírja, hogy mi és hogyan történik vele, mindemellett lassan kibontakozik a történet eleje is, ami fényt derít a problémák eredetére és azoknak súlyosságára. Mindemellett figyelemmel kísérhetjük egy ember komplikált, mindennapinak tűnő élettörténetét, és állandó küzdelmét a nem mindennapi nehézségekkel és körülményekkel. Jelen esetben a pénzügyi nehézségeket, az egyetem második évének vészes közelségét, a bezáró kiadót, és egyéb nem mindennapi problémákat, amik a történet lényegét, mélységét és komikumát hordozzák egyben. És akkor még nem beszéltem a konfliktusokról, amik többnyire Jamida fejében alakulnak ki saját maga ellen.

Puritán, egyszerű, lényegre törő. Összességében egy teljesen hétköznapi történet, aminek próbáltam egy kis csavarral élvezhető jelleget adni.   

Megjegyzés:

Ez egyáltalán nem egy átlagos könyv. Mármint, lehetséges, hogy vannak még a világon írók, akik ugyanígy gondolkodnak, de nyomtatásban nem igazán jelennek meg a túl szókimondó regények. Az élet nem egy leányálom, azt egyre több modern író próbálja érzékeltetni és én szeretnék közéjük tartozni. Nincs érdekes múltam, semmiben nem tűnök ki az átlagtól, de mikor megírtam ezt a kötetet úgy éreztem, hogy belenyúltam valamibe, amivel kevesen foglalkoznak. Mondhatjuk úgyis, hogy ez a történet a lábjegyzet alatti lábjegyzet alatti apróbetű.