itt az új háttér:
És a beharangozás. Na igen, lassacskán befejezem A Vidravári kalamajka illusztrációját, így már csak nyomtatni kell. Valamint elhatároztam, hogy az első kis szösszenetnél nem állok meg, folytatásos lesz a novella, sok rajzzal, amibe valószínűleg belefogok halni, mert kezdődik a suli:P kávétúladagolás, meló tanulás mellett ala agyhalál -.-
De teljesen megéri minden pillanatért, minden óráért, amit beleölök, hogy jók legyenek, mert addig sem tartózkodom ebben a dimenzióba. (Amúgy sem mindig vagyok itt, nem kell hozzá írni:D) De nemcsak a fantázia a lényeg. jó, az is kell hozzá, mert ha a könyved karaktere ül egy szobában és tévézik,közben te is ott ülsz é tévézel, vaaagy éppen te vagy a karakter. Aki nem tudja ezt elképzelni, az leírni sem.
Sokaktól hallom, hogy azért írnak,hogy elmeneküljenek a valóság elől. Ez helytálló, de szerintem néha pont az használ, ha azért írunk, hogy tiszta képet kapjunk a valóságról. Az ember átsiklik dolgok felett. Sok dolog felett! Felejtünk,néha arra sem emlékeszünk délután, hogy mit csináltunk reggel, még akkor sem, ha minden nap ugyanaz a monoton program. Nem Kell! mindenre elékeznünk, de néha jó dolog, ha észben tartjuk, hogy ebben és ebben a szituációban ezen és ezen agyaltunk. Ha nem is akarunk belőle könyvet csinálni, de visszagondolni érdemes. A replay gomb nem azért van a fejünkben, mert világít és szép! A tapasztalatból való tanulás eszköze, meg az emlékezésért az információkra, jóra, rosszra, szépre, szemgolyóra.... Ecetelá! Lényeg, hogy a valóság szórakoztatóbb, mint hinnénk, csak figyelni kell a részletekre, hozzáadni egy minimális fantáziát és kiélni tér-idő kontinuumunk minden egyes percét.
No comments:
Post a Comment