egy kóros betegségről:
Zombi invázió- Avagy napjaink kóros betegsége
A zombik mindenhol ott vannak a világunkban, de ezen nem kell meglepődnünk. Igen, jól látjátok, zombit mondtam! Ez egy szép nagy társadalmi réteg, akik lassan elfoglalják a földet. Hogy hogy terítik a vírust? A válasz egyszerűbb, mint hinnénk: telefonokkal!
A zombik ezen fajtáját az az elvetemült réteg képezi, akik napi 24 órából legalább 12-őt a telefonjukon pötyögve töltenek. Ez nem általánosítás, ezzel kis mértékben nincs semmi baj (értsd: nem az a zombi, aki valaha is fészbúkozik/játszik/írogat telefonon napi egy óránál is kevesebbet, hanem az, akinek ez a fél életét tölti ki, nem lehet másképp elérni, csak ha fészen ráírsz, és még beszélgetés közben is képes a szemed helyett a világító képernyőbe nézni). Ezt a súlyos, kóros, már-már betegségnek mondható valamit a kamaszok jelentős része el is kapja módszeresen. Az úgynevezett 'terítő eszközei' az egésznek a különféle okos telefonok, tabok, és a technika legkülönfélébb vívmányai, amivel manapság a népet szédítik. A kamaszok körében majdnem mindenkinek van otthoni/asztali számítógépe, ha más nem, egy laptop, ennek ellenére egy rendes asztali gép árát is képesek néhányan kiadni azért, hogy legyen még egy, zsebben tartható, telefonnak nevezett számítógépük. (Nem minden okos telefon kerül ennyire sokba, ezt aláírom, csak egy sarkított alátámasztása volt az elméletnek.) Alátámasztásnak még simán besorolhatom egy saját szememmel látott tapasztalatomat: egy srác elmerült a telefonjában (gondolom fészbúk), és nem vette észre a vészesen felé közeledő oszlopot. Látványnak, nem mondom, nagyon röhejes volt, de elrettentő példának is szolgál, hogy a molylepke-szindróma (arra néz amerre a kijelző világít) mennyire befolyásolja az életünket és az odafigyelési képességünket.
Régen a telefont még telefonnak használták az emberek, nem számítógépnek. Ráadásul a gombos telefonok újonnan egyre keresettebbek. Nem szükséges, sosem használt (rengeteg) alkalmazásért minek pénzt kiadni?
A lényeg: ne hagyjátok, hogy az okos telefonnak nevezett eszköz szép, kéken világító képernyője átállítson a sötét oldalra! Egyszer a gépek amúgy is átveszik az irányítást, ne siettessük el ezt a folyamatot.
A zombik ezen fajtáját az az elvetemült réteg képezi, akik napi 24 órából legalább 12-őt a telefonjukon pötyögve töltenek. Ez nem általánosítás, ezzel kis mértékben nincs semmi baj (értsd: nem az a zombi, aki valaha is fészbúkozik/játszik/írogat telefonon napi egy óránál is kevesebbet, hanem az, akinek ez a fél életét tölti ki, nem lehet másképp elérni, csak ha fészen ráírsz, és még beszélgetés közben is képes a szemed helyett a világító képernyőbe nézni). Ezt a súlyos, kóros, már-már betegségnek mondható valamit a kamaszok jelentős része el is kapja módszeresen. Az úgynevezett 'terítő eszközei' az egésznek a különféle okos telefonok, tabok, és a technika legkülönfélébb vívmányai, amivel manapság a népet szédítik. A kamaszok körében majdnem mindenkinek van otthoni/asztali számítógépe, ha más nem, egy laptop, ennek ellenére egy rendes asztali gép árát is képesek néhányan kiadni azért, hogy legyen még egy, zsebben tartható, telefonnak nevezett számítógépük. (Nem minden okos telefon kerül ennyire sokba, ezt aláírom, csak egy sarkított alátámasztása volt az elméletnek.) Alátámasztásnak még simán besorolhatom egy saját szememmel látott tapasztalatomat: egy srác elmerült a telefonjában (gondolom fészbúk), és nem vette észre a vészesen felé közeledő oszlopot. Látványnak, nem mondom, nagyon röhejes volt, de elrettentő példának is szolgál, hogy a molylepke-szindróma (arra néz amerre a kijelző világít) mennyire befolyásolja az életünket és az odafigyelési képességünket.
Régen a telefont még telefonnak használták az emberek, nem számítógépnek. Ráadásul a gombos telefonok újonnan egyre keresettebbek. Nem szükséges, sosem használt (rengeteg) alkalmazásért minek pénzt kiadni?
A lényeg: ne hagyjátok, hogy az okos telefonnak nevezett eszköz szép, kéken világító képernyője átállítson a sötét oldalra! Egyszer a gépek amúgy is átveszik az irányítást, ne siettessük el ezt a folyamatot.
No comments:
Post a Comment